Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Specter
Alkotások száma: 15
Regisztrált: 2007-03-20
Belépett: 2008-03-01
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Versek (15)
Feltöltve: 2007-03-20 21:34:50
Megtekintve: 2005
Mira I.
Szemedben csillan éjszaka ezernyi csillag
lelkem érzelmeivel,titkaival megbizlak
Hajad aranylóan tündököl a hold fényében
vajon visszanyerem-e barátságod ebbe a fényévben?

Lelked tiszta és gyenge,de gyönyörüen szép
remélem az én okozta károktól ép.
Sok éjszakát sírtam át lelked miatt
nem gondoltam volna,hogy igy fájhat.

Arcod tekintette mily törékeny
pedig lelked tört szét,legföképpen.
Hogy tudsz ilyen aranyosan nézni még mindig?
Rád nézve ,lelkem csak kínt int.

Oly sok fájdalmat okoztam,hogy válalni se bírom
ezért gondoltam ezt igy most megirom.
Annyira szeretlek,hogy már már belehalok
hiányzol,nélküled tuti,hogy bekattanok

Szeretném ha újra régi lenni a helyzet
barátok lennénk,szép lenne a kezdet
Talán még jobbak is mint amit a múlt takart
ÉS minden sikerülne amit álmunk akart.

Napról napra jobban gyönyörködök szépségedben
abban a leirhatatlan isten nő testedben
Abban a kimondhatatlanúl szép szemedben
abban az angyali boldogsággal eltöltő tekintettedben.

Abban a jókedvedben és mosolyodban
a gyönyörű aranyló temérdek hajadban
Az az angyali tekintett mint mikor rámnézzel
nem is tudom megmondani,hogy irántam mit érzel

Mióta megláttalak sose tudlak feledni
Olyan valaki vagy akit nem lehet nem kedvelni
Akit soha sem szabad elengedni
CSak szoritani jó erősen és szeretgetni.

Megprobálom adni mindazt amit akartam
Mostmár totálisan beléd zakkantam
Sírva gondolok rá,hogy mit tettem...
szereteted örökre elveszitettem???
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2007-03-24 13:10:18
Miért bántasz meg egy embert, ha annyira szereted?
És még valami:
Tanulj meg magyarul, mielőtt verseket írsz, kérlek.