Most úgy vagyok, mint a csillag,
mely leszakadni vágyik az
égről. Tán csak Téged vinnélek
magammal a mindenségből.

Ma zavar a világ zaja,
ma csak Téged vagyok képes
elviselni. Hív a végtelen,
magába húz a néma semmi.

Zuhanj velem, akár a kő,
hadd izzon fel köröttünk az
éjsötét. Arcomon már érzem
egy szép hajnal hűs leheletét.

(2005. november 12.)