Olykor kibújnék a bőrömből.
Aztán rád adnám, hordd Te most kicsit.
Szűk lenne rád? Ne gondolj vele,
Egy szorult helyzet sokszor megsegít.

*

Kibújok a bőrömből,
hogy kiengedjem,
aki bentről dörömböl.
Azt a másik énemet,
mely folyton kineveti
hiú tükörképemet.

*

Szemérmetlenül
kivetkőznék magamból.
Apránként ledobálnám
sorsom divatjamúlt,
fakószín gönceit.
Elmémet hagynám kicsit
elidőzni az avítt,
bár kedves emlékeken,
alig-fényben állva
elétek tenném szépséghibás,
tökéletlen életem.
Aztán épp csak megvillantva
csábos, gömbölyded,
kacér szemű álmaim,
elbújnék a függöny mögé,
hogy elrejtsem hirtelen nőtt
csökevényes szárnyaim.


2005. augusztus 30.