Feltöltve: 2006-01-13 17:48:51
Megtekintve: 1736
Lélektelenül
L ehetne élni könnyedén, lepkemód,
É lni, mint lágy moha öreg fa törzsén,
L ehetne belesimulni az időtlenségbe,
E lveszni a mindenség kéklő tengerén.
K önnyű testtel, lélektelenül
T úljutni a taréjos, zúgó habokon,
E lengedett kézzel, csukott szemmel
L eugrani a trapézról, álmodón.
E nnyi kéne csak, lélek nélkül élni, hogy
N e zúzzon a valóság vaskesztyűs ökle,
Ü lni egy kék hegyen, s messzenézve,
L áblógatva kibékülni a világgal örökre.
2004. november 1.
É lni, mint lágy moha öreg fa törzsén,
L ehetne belesimulni az időtlenségbe,
E lveszni a mindenség kéklő tengerén.
K önnyű testtel, lélektelenül
T úljutni a taréjos, zúgó habokon,
E lengedett kézzel, csukott szemmel
L eugrani a trapézról, álmodón.
E nnyi kéne csak, lélek nélkül élni, hogy
N e zúzzon a valóság vaskesztyűs ökle,
Ü lni egy kék hegyen, s messzenézve,
L áblógatva kibékülni a világgal örökre.
2004. november 1.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2006-01-14 08:39:48
Én is tudom, hogy lélek nélkül versek sem születhetnének... De néha azt gondolom, könnyebb annak, aki nem vesz mindent a lelkére. Köszönök mindent :)
2006-01-13 20:05:31
A versedet olvasva, azon gondolkodom, lehet, hogy jó lenne... De... A kék hegyen lélektelen lenne a szerelem, az öröm, a mosoly, az érintés és minden-minden, ami emberi? Vagy már nem is lenne emberi? Te lány! Péntek van - ráadásul 13-a, fáradt vagyok. Miért kell most engem ilyen versekkel bombázni?:) Szivesebben ülnék azon a kék hegyen lélektől-lélekig:) Jól áll Neked az írás!