Valaki elment közülünk,
s magával vitte rímbe szőtt szavait.
Látni, ahogy odafentről, mint
fénylő csillag, ránk kacsint.
Ajkán új dalok születnek,
sosem hallott, égi dallamok;
"Ne sírjatok értem - mondja -
higgyétek el, jól vagyok."
"Enyém a Föld és az Ég,
a Nap és a tengerek,
nekem nyílik minden mosoly,
rám hasonlít az összes kisgyerek.
Én vagyok a szél, mi fut a fák közt,
a gyertyalángban én lobbanok,
vagyok a csönd két szó között -
higgyétek el, remekül vagyok.
Magam vagyok a vers, a költemény,
mondatvégi pont, akár három,
ne sírjatok értem, hisz jól vagyok,
épp a kiadómat várom."

Valaki elment közülünk,
örökül hagyva ránk néhányszáz mondatot.
Itt hagyta fényét, mint ki nem hunyó fáklya.
Mert ő a Nap, a Hold és fölöttünk a csillagok.

(V.I.G. emlékére)


2005. november 24.