Feltöltve: 2006-01-07 11:20:58
Megtekintve: 1772
Pucér ágak, pőre lelkek
Monoton kopog az égi áldás,
tócsába gyűlik a földön a könny,
bánatba fullad a szürke város,
arcokról folyik a méla közöny.
Kémények pipálnak fel az égig,
választ füstöl egy csatornafedél,
pucér ágon száz esőcsepp csillan,
halni indul az utolsó levél.
Fröccsen a víz, elmossa a szépet,
a lelkekből ömlik szerte a bú,
olyan a test, mint téli temető,
s benne a szív csak ázott koszorú.
2005. december 6.
tócsába gyűlik a földön a könny,
bánatba fullad a szürke város,
arcokról folyik a méla közöny.
Kémények pipálnak fel az égig,
választ füstöl egy csatornafedél,
pucér ágon száz esőcsepp csillan,
halni indul az utolsó levél.
Fröccsen a víz, elmossa a szépet,
a lelkekből ömlik szerte a bú,
olyan a test, mint téli temető,
s benne a szív csak ázott koszorú.
2005. december 6.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2007-05-15 08:49:20
Köszönöm, kedves FT :)
2007-01-04 17:19:14
Rendkívűl szép. Gratulálok!
2006-01-07 21:31:55
Mármint a rímeknek nem vagy híve? Nekem fontos a rím, de viszonylag ritkán használok tiszta rímet, inkább asszonáncot vagy vmi kevésbé erőltetett formát.
2006-01-07 20:55:04
Tetszik a ritmikája, a hangulata, és egészében a vers:) S még a rímek is - pedig annak nem vagyok nagyon a híve! Grt!
2006-01-07 17:52:46
Örülök - köszönöm :)
2006-01-07 16:39:46
wow, ez teccik :)