elárvult gondolat koppan
a gesztenyeszín földön
rám szitálja az ősz
opálos gyöngyszürke könnyeit
s ahogy a szívem
felsír egy régi-régi álmot
bennem egy kifakult
emléket édessé
fényesít

*

nyakamba csókol
egy elfeledett illat
mellém ül a vágy
és csöndesen átölel
rám tekint a múltból
egy csillogó szempár
s egy kibuggyanó
könnycsepp
igennel
felel


2004. november 11.