Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Strawi
Alkotások száma: 581
Regisztrált: 2003-12-17
Belépett: 2023-01-18
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Novellák (4)
-Mese (1)
-Versek (88)
Film / Zene
-Zenekritikák (3)
Képgaléria
-Tattoo (1)
-Makró képek (12)
-Fotók (378)
-3D Modellezés (2)
-Digitális alkotások (74)
-Humor (11)
-Mobilfotó (4)
Feltöltve: 2004-07-26 19:27:15
Megtekintve: 1918
Végtelen Tél
Magas hegyek,
Álmos völgyek,
Köd tavak,
Földek,
Szép szavak.

Vége hát a nyárnak, eljött a szürkeség,
Lehulltak a levelek, elmúlott a büszkeség,
És nem marad más, csak a messzeség.

Ó a távolba révlő bús szavak,
A fagyos, mozdulatlan, halk tavak.
A hullámok emlékei, a nyári szelek,
Az elhangzó ismerős, boldog nevek.
A hegyek, a zöld mezők,
A völgyek, az erdők.
És a nap, vagy a szél,
Mi már nem mesél.

A tél emlékei, haza tértek,
Bosszút forralt maga a lélek,
A nyarat börtönébe zárta a szél,
Eljött az örök, végtelen tél.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2005-04-04 21:54:27
Köszönöm az elismerő szavakat!
2005-03-23 19:08:15
Igen, jól visszadja a "végtelen tél" hangulatát, amely, sajnos, lelkünkben láthatatlanul ott van a nyarakban is...
Miklós