Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Strawi
Alkotások száma: 581
Regisztrált: 2003-12-17
Belépett: 2023-01-18
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Novellák (4)
-Mese (1)
-Versek (88)
Film / Zene
-Zenekritikák (3)
Képgaléria
-Tattoo (1)
-Makró képek (12)
-Fotók (378)
-3D Modellezés (2)
-Digitális alkotások (74)
-Humor (11)
-Mobilfotó (4)
Feltöltve: 2004-04-20 20:48:34
Megtekintve: 1969
Ébredj Fel, Mögötted Állok
Vágyak, melyek tán nem az igaz valót tükrözték a törött üvegről,
Te sem azt mondtad már, amit hallani szerettem volna,
De miért van az, hogy a végtelen bezárult azon a reggelen?
Te sem azt mondtad már, amit hallani szerettem volna.
Tedd kezembe fagyos ujjaid, vagy nem tudod?
Te sem azt mondtad,
Nézz rám, ne csak bámuld a földet,
Te sem azt mondtad már, amit hallani szerettem volna...

Az epekedő ébredés-szomj a rémálmok után,
Oltva figyelő hanggal szakadva reppen érte,
Megteremtve a vég ösvényt az álmok útjai előtt,
A semmi öröké zakatoló hangjaival.

Ha egyedül vagy és félsz mire gondolsz?
Arra, hogy csak bohóság a félelem?
Pedig hidd el valaki mindig ott áll, s figyel.
Sosem vagy egyedül, ha egyedül hiszed is magad,
Soha nem akad el a szó a másik világ ablakain,
A félelmet a sötétben, a lelkek földjéről keltik,
Táplálják, s őrzik a tüzet,
Mindig nézz hátra, ha egyedül maradsz!

Kedves, csikordult a szó miként lüktetve elhagyta ajkamat,
Figyelj reám, hallod a haldokló reszketeg imáját?
Fogod még kezem? Remeg még?
Ébredj, ébredj fel...
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2005-07-17 21:28:33
Köszi :)
2005-07-15 21:33:09
egyetertek az elottem szoloval. hangulatos.
2005-04-04 21:59:21
:)
2005-03-23 19:06:12
Félelmetes hangulatú vers...