Holtak lelkei közt az egy Istent keresve,
Léptem be, érkeztem meg a rémkertbe.
Lábam alatt a föld reszketett,
A Halál a széllel érkezett,
S láttam, hogy űzi el, az életet.
Tettek, melyek mit sem számítanak,
Hol elfeledték rég a szép szavakat,
Nincs élet többé, pedig minden itt kezdődött,
Csak a fájdalom hallik, s mindent megfertőzött.

De mi csak táncoltunk csendben,
A felperzselt földeken,
S akkor egy percre tán,
Elszállt a félelem.
Mert táncolva a Paradicsom lehunyt szemei alatt,
Idéztük fel együtt a feledésre ítélt szavakat.
A sötétség istene ekkor hallgatott,
Szolgáinak így nem parancsolhatott,
Csak dermedten ült a trónján,
Mikor meglátta jelét a koporsóján.
Halhatatlanságának ma vége szakadt,
Nem kecsegteti már ősi akarat.
Teste elenyészve porlad szét,
Az ősi imák roppant ereje alatt.

2000.11.13