Lelked a túlpartra vágyik,
Kezed viszont üres.
Fizetséged két ezüstpénz,
A túlvilágért fizess.

Ha nincs pénzed, itt maradsz,
De nem látlak szívesen,
Csak akadályként szolgálsz majd,
Mikor eljő a végtelen.

A lelkek a túlvilágban,
Alakok ott a homályban.
Kezek hívnak, szeretnek,
Odaát integetnek...

A Révész szemében fekete fény,
Odajutásodért kevés a remény.
Két ezüstpénz a nyugalom,
Az öröklét a jutalom...

A Styx partján a homok fekete,
A hangok a vízből könyörögnek.
Lentről hívnak, kövesd szavukat.
A halott lelkek folyamával.

Tedd meg hát, merülj alá.
Légy a folyó foglya most.
Vagy fizess lélek a létedért,
És ígérem, oda jutsz.

Tudod pénzed nincs,
Nem áldottak meg fizetséggel.
Semmi sem nyújthat más vigaszt.
Mint az alámerülés, az éjszakába.