Isten áldjon kedves fefo!
Emléked és a verseid örökre velünk maradnak!

santiago

Sajnos az elmúlt id?szakban én is csak ritkán tudtam feljönni az oldalra, de az felt?nt, hogy fefo néni hozzászólásait nem látom. ?szinte részvétem a családjának. Én is örökké emlékezni fogok arra a cserfes nénire, aki itt hagyta a nyomát a verseivel és kedves hozzászólásaival. Akinek a képér?l mosolygott a szeme.

Ne sirass a fejfámnál állva!
Nem vagyok ott,
Nem alszom.
Ezernyi fúvó szél vagyok,
A hó gyémántragyogása vagyok.
Az érett magba zárt napsugár vagyok.
?szi es? vagyok.
Ha nyugodt reggelen felébredsz,
Az égre kel? madarak
Fürge szárnycsapása vagyok.
A csillagok éji fénye vagyok.
Ne sirass a fejfámnál állva!
Nem vagyok ott,
Nem alszom.

(Mary Frye)
Fefo, nyugodj békében...

Nehéz lenne bármit is írnom ide. Egy biztos, Rá mindíg emlékezni fogok.

Nehéz bármit is írni mikor egy ismeretlen ismer?st?l kell búcsúznunk :( N793

Röviden a halálról

A félelem a haláltól
A végtelen magánytól
Nem szűnik meg magától
Csak magától a haláltól.

Az első kommentben fefo ezt ítra nekem:
"Roppant rövid, velős bölcselet, de vajon igaz-e ? tetszik a frappáns megfogalmazás !"
Ő nem félt, és ezt csodálom Benne. Sajnálom, hogy elment, remélem most egy jobb helyen van...

Legyen neki könnyű a föld!

Kedves Viczelek,Chilli és a többiek(sajnos nem tudtam mindenkit beazonosítani névszerint a temetésen)! Szeretném megköszönni ,hogy eljöttetek anyukám (fefo)temetésére.Olyanok voltatok mint egy kis fénysugár a sötét égen,hisz csodálatos volt látni hogy ennyien szeretitek őt,és osztoztok fájdalmunkban.Köszönöm az éveket amit Fefonak adtatok,a barátságotokat,szereteteteket. Remélem nem szakad meg a kapcsolat köztunk hisz anyukám barátai az enyémek is. Mind csodálatos emberek vagytok,Fefo igaz barátai. Szeretettel és örök barátsággal :Noran

Isten veled Fefo!
Része lettél fűnek, fának, földnek.
Részünk lettél, velünk vagy.
Örökké.

Isten Veled Fefo! Álmod legyen szép!

Őszi halkulás

Ma rengeteg virág
áldozta szirmát az ősznek
ma bús szelek győztek
a napfény felett
ma elmúlás szőnyeget
szőtt az avarba
a csendes eső
hogy holnapra halkabbra
fogja majd
léptét a csöndnek

(Fefo)

Viszontlátásra Fefo!
Bízom benne, hogy odaát találkozunk!

Köszönjük!

Kedves Artagorások!
Édesanyámért(fefoért) mondott gyászmise időpontja 2010.10.26 18.00 óra. Noran.

Köszönjük, Kedves gamuzo!

Kedves Artagorások!
Anyukám(Fefo) búcsúztatása október 25.-én 10 órakor lesz a Fiumei úti temetőben (szóróparcella).
A gyászmise időpontot még nem tudom, de amint megtudom, értesítelek benneteket.
Szeretettel: Judit

Fefo a nagymamám volt, akit nagyon szerettem. Én is írtam verseket, meg is mutattam neki és ha talált benne apró hibát kijavított. Írtam is egy verset neki.
Mami
Nem ismertem hozzád hasonló költőt,
Csodálatos voltál, adtál erőt.
Ha ihletem nem volt, te segítettél
S saját verseiddel csodát tettél.

Büszke voltál, ha követtem példád,
S tanítottál, hogy olyan legyek amilyen te voltál.
Rengetegen csodáltak, s felnéztek rád,
S te mindenkihez jó voltál, tanácsokat adtál.

Sajnálom, hogy érted többet nem tehettem,
De büszke vagyok, hogy az unokád lehettem.

Kedves Noran!

Fefo csodálatos kincset hagyott örökül mindannyiunknak, és nem szólam az, hogy a lelkünkben él tovább, mert a szeretet bölcsességét, az önfeladást, a mások segítését, a boldog szerénységet, szemérmes titkolását a maga fájdalmainak, küzdelmeinek, az őszinte világra-csodálkozását, örök törekvését a szépségre, jóságra, amely - ha tudunk róla, ha nem - minden megnyilvánulásunkban megjelenik, és formálja életünket.
Mindezt azon a csodán túl, ahogy képes volt a költészetén keresztül megmutatni mindannyiunknak mind a maga emberségét, mind a világ olyan zugait, amelyeket nélküle nem fedezhettünk volna fel.
Bizony másként látjuk a világot, mert olyan tükröt állított elénk, amely nélkül sosem láthattunk volna meg számtalan csodát!
Légy rá nagyon büszke! Fefo valódi művész volt! Mert képes volt a szeretet, a bölcsesség új formában történő megmutatására, és a szépség feltárására. És valami hihetetlen csodára: A szeretet sugárzására!

És ne feledd: Olyan csodát is létrehozott, amire csak ő volt képes; benneteket, a gyermekeit, akik éppen annyira nyitott szívű, a világra nyitott, szerető emberek vagytok, mint ő maga!

Fefo nekem is él, mert bennem is él a szeretete, a gondolatai, de bennetek még inkább: Hiszen vér vagytok a véréből, hús a húsából.
Sosem fog meghalni, mert minden mozdulatotokban, és minden gondolatunkban, cselekedetünkben benne van, mert képes volt hatni mindannyiunkra az emberségével.
Fefo nem halt meg. Csak nincs itt. Dolga akadt.

Mi pedig szeretjük őt.
Ez sosem változik.

Üdv: Hajcihő

Kedves noran!

Tudom, hogy a fájdalom végtelennek tűnő Óceánjában, csak egy parányi sziget az, hogy milyen sokan szerettük Őt. Összekapaszkodva a hullámverés felett tudtok maradni, és ha kimerültök, ezen a szigeten mindig megpihenhettek.

Fefo legkisebb lánya vagyok.Nem tudok oly szépen fogalmazni mint Ő vagy Ti csak egy egy egyszerű látszerész vagyok....de úgy éreztem ezt le kell ide írnom,anyu szeretett itt lenni..... Anyukám Örökre elmentél... Kínzó,csodás emlékké lettél
Tudom,azt súgnád ne sírjak...
De nélküled mindíg fekete nap virrad
Hallom a szót mi bátórítón hagyja el ajkad
Bocsáss meg,hogy bennem maradtak az el nem mondott szavak!
Szívem ordítva tépik szaggatják,
Nem bírom elviselni,hogy itt hagytál...
Önző vagyok,tudom menned kellett
Istent kérdem,miért nem adott még egy órát,percet?
Egy érintést egy mosolyt egy illatot,
Egy ölelést,vagy egy utolsó őszinte mondatot?
Csapkodva,kapkodva,rohannak elmémben a szavak
Lelkem tátongó sebére az idő sűrű fekete fátylat hullat..


Súlyokat vonszolva ,görcsösen megyek előre,
Tudom,találkozunk még nem marad ez igy örökre
S akkor,akkor jöhetnek az el nem mondott szavak
Az ölelés az illat és millió rég vágyott pillanat
Hiányzol s én soha el nem engedhetlek
Mert Te vagy az anyukám s én szeretlek,szeretlek,szeretlek.......

Ritkán járok az Artára, többet kéne, tudom...
Most tudtam meg a szomorú hírt, hogy eltávozott tőlünk egy nagy és nemes lélek, akit csak röviden Fefónak hívtunk.
Bár elment tőlünk, de szívünkben mindíg ott van és mindíg ott is lesz...
Nyugodjék békében...

Ritkán járok mostanában az Agorára, így csak most olvastam a hírt. Nagyon megrázott. Fefo az én képeimhez is írt pici verseket, és mások képei alatt is olvastam a hozzászólásait. Mindig is csodáltam, hogy egy-egy képet milyen csodásan tud átültetni rímekbe. Nem hszem el, hogy több ilyen nem lesz. Ez felfoghatatlan...

Isten veled FEFO! :(

R.I.P.

Neked nem fáj a szó - Fefonak

Neked nem fáj a szó.
A csend puha homálya
körbeölel, ringatózol,
mint vidra képein a hínár,
mi zöldet csen a tóból,
körbejárnak az órák mutatói,
bölcs mosollyal int a szemed:
- Gyerekek, itt vagyok veletek.

Neked nem fáj a szó.
Lápok sara feltöltheti a sivár
Csendeket, de hangod őrzik
Az ágak közt bujkáló szelek,
őrzi a teáscsészéd a sóhajt,
ó jaj, nem emeli már kezed
Súgod, szemed felénk rebben:
- Gyerekek, itt vagyok veletek.

Neked nem fáj szó.
a reménytelenség lőréje
sem áltat, nem áltattad magad,
szemtől szembe bírtad le a kínokat,
megpróbált az élet, fenyegette
szemed, naponta estél a földre
„az élet mégis nagyszerű” –írtad.
- Gyerekek, itt vagyok veletek.

Neked nem fáj a szó.
Lámpás voltál, hit és remény,
Te tudtad „a pillanatok
csak szépnek születhetnek, „
Öröm és szeretet fénye
Ragyogja be a magányt
Adtál, s nem kértél, szavad
ölelte át, kit szíved észrevett.
- Gyerekek, itt vagyok veletek.

Neked nem fáj szó,
Versben búcsúztál, s nyugtattál
ne féljetek, ez nem az,
csak a sejtelem, hogyan kel fel
majd nélkülem a nap
A felhők széléről nézel le ránk,
Látod? Itt vagyunk, Nélküled.
- Gyerekek, itt vagyok veletek.

Csak tegnap volt.
(In memoriam Fefo, Nézsi Zsuzsa)


Csak tegnap volt, egy csendes,
Esőbe hajló tegnap,
Mikor megkönyörültél
Kegyetlen magadnak.
Mert elég volt fájdalma
A lélegzetnek, fénynek,
Mely szemed homályán
Izmaidba égett.
Már vágytad, kívántad
Ami várt odaát, megtört,
Fáradt tested
Apoteózisát.

Elvitted magaddal
Küzdelmes életed
Minden örömpercét,
Mint ősüzenetet,
Hogy érdemes volt lenni,
Nyílt lélekkel, jónak,
Ölelő ritmusát hagyva ránk
A szónak, melyben
Új értelmet nyert a
Semmi és a minden,
Ahogy lelkünk fürösztötted
Lelkedben, e kincsben.
És most hírnökeként
Az elporló világnak,
Szeretetlángjaid
Őseinknél járnak.

Mi pedig idelenn
Fájdalombénultan,
Értetlen szédelgünk,
Önző bánatunkban,
Mely idebilincselt
Téged e világhoz,
Fájdalom mardosta
Naphoz, éjszakához,
Hogy csak még egy kicsit
Légy úrrá a nincsen,
Hogy minket ringass, bár
Már fáj neked az itten.

Bocsáss meg nekünk,
Bocsásd meg önös világunk,
Hogy nem eresztettünk, hogy
Szívből rád vágytunk.
Köszönjük szép búcsúd,
Köszönjük életed, hogy
Veled lehettünk, mert
Édes volt veled!
És, bár járj a mennyben,
Vagy süllyedj el a nincsben,
Köszönjük, hogy voltál...
Áldjon meg az Isten,
Áldjon meg az Isten!

2010. szeptember 26.

(Hajcihő)

Nyugodjon békében.Emléke az artagorán örökké élni fog.

Isten nyugosztalja kedves Fefonkat
Hiszem, egy jobb helyen van most mint mi itt

Párom ezt mondta nekem: "Miért sírsz? Nem vesztettél semmit. Akkor vesztettél volna, ha nem ismered meg. Ne arra gondolj, ami történt, hanem arra, amit adott, és itt lesz veled!"

Drága Fefo!
Búcsúzom. Itt vagy velem.

Ilyenkor nincsenek jó szavak, vigaszt nem adhatunk, mert a veszteség le nem írható. Fefo mellettem állt, amikor gyászoltam, most őt siratom!

Drága Fefo!

Isten Veled! Soha nem felejtelek el!

Fefo ezzel a verssel búcsúzik töletek:

Búcsú

Nem énekel már a lelkem,
nincs bennem annyi bánat,
hogy eldaloljam
a holnapnak vagy a mának:
csak csendes békében élek
a fények, megülnek szemem sarkában
mint pillangók a tele nyárban
amikor csüggedten susog a nyárfa,
és a szél is arról beszél,
halld csak jön már az éj.

Nem vagyok már éhes
az édes szavakra, csak arra figyelek,
hogy a távoli hegyek elindultak,
égi utakat látni,
nekem ösvényt vágni a sűrű végtelenbe
csatakos hajnalok bíbor távolába,
ahol az ősök lelke örök útját járja
ahol úgy érzem majd,
újra otthon vagyok.

Nem halt ki bennem a szeretet,
lelkemet ezer fáklyaként ragyogja át,
minden sugarát őrizem
hogy odaát is érezzem a szépséget, jóságot,
ami éltet és éltetett,
amikor még itt voltam veletek.
Viszem a simogatás melegét,
az ölelések biztonságát,
szemetek pillantását,
tündöklő mosolyotokat,
mutatják az utat.

Kedves Artagorások!
Szomorúan és leírhatatlan fájdalommal írom ezeket a sorokat.
Fefokám, drága anyukám hajnali 1/2 2-kor örökre elaludt.
Póth Judit

"...nem fog több verset írni."
Folyton ez a drámai pár szó jár a fejemben... Őszinte szeretettel várom vissza.
Kedves Judit!
Kérlek mondd meg Neki, hogy gyógyuljon meg a kedvünkért is! Oly sok mindent adott lelkünknek, ezt az egyet még tegye meg értünk...

egy önző imádója

Szomorúan hallottam a hírt Fefo betegségéről. Családom nevében is jobbulást kívánok, és mielőbb szeretnénk még olvasni tőle!

Köszönöm anyu nevében is kedves, biztató szavaitokat, továbbítom is neki.
Bocsássátok meg nekem, ha keveset és tömören írok,de én nem tudok olyan szépen fogalmazni mint drága Fefókám.
Telefon számom: 06208258782
Szeretettel: Póth Judit

Kedves Judit!

Megrázott, amit írtál. Egyre ritkább vendég volt itt és a beszélgetéseink is megritkultak, de mindig - ha sikerült elmondta -, hogy van éppen.

Sokan gondolunk rá szeretettel, akik sokat kaptunk tőle eddig is. Bizakodunk a gyógyulásában.

Ezt ő írta, egy versemhez hozzászólásként.

Hozzászólás: 2009-10-14 23:03:58

Ne mérd olyan kurtán
lehet még egy-két évvel több,
mire lassan, mint
kialvó vulkán füstje,
felgördülnek a függönyök.
csendesül a zsivaj,
az utcazaj sem dübörög,
hiába robog a világ,
néma magányban állunk
az utolsó perc előtt.
nincs kapaszkodó,
nincs már visszaút,
rég kinyitották
azt az utolsó kaput.

Át kell lépni a küszöbön
tenyerünkön hordozva
lelkünk rojtos fátyolát,
ennyi voltam Uram !
visszahoztam életemet,
rongyosan, foltosan.
Fogadd el így ahogy van
mert belecsomagoltam
sorsom minden örömét,mosolyát,
keservét és bánatát,

Oly sok szépet adott mindnyájunknak, és most ilyen hírre kell belépnem ide. Nagyon, de nagyon remélem, hogy betegségéből mielőbb felgyógyul és találhatok még képem alatt apró verset tollából.
Kedves Judit, azt hiszem az Artagora teljes közösségét képviselhetem mikor azt mondom, add át kérlek jókívánságainkat édesanyádnak. Mellette állunk, gondolunk rá.

Kedves Judit!

Szomorúan olvasom a hírt.
A Mi Drága Fefónk, akinek a gondolatai, a szebbnél szebb versei megajándékoznak Minket olyan kincsekkel, amelyek örök érvényűek és tiszták, egyszóval a szeretettel, és Fefo aki személy szerint nekem is rengeteget adott és ad mind a mai napig a szellemiségével, mélyen lesújt, hogy beteg és, hogy talán már nem tud több verset írni.
Most úgy érzem magam, mint a hálátlan gyermek, aki nem akarja (vagy talán nem tudja) megfelelően viszonozni ezt a szeretetet és figyelmet amelyet kapott.
Sokat gondolok Fefóra, imádkozom érte és ha Isten is engedi meglátogatom és elmondom Neki mind azt, amit milliószor elszerettem volna mondani, de kitudja miért, nem tettem. Talán mert méltatlannak tartottam magam az Ő ajándékaira, figyelmes szeretetteljes megnyilvánulásaira, nem tudom...

Bízva Fefo gyógyulásában, köszönetemet fejezem ki, hogy tudattad Velünk ezt a fontos hírt.


Chilli

Kedves Artagorások!
Biztos észrevettétek, hogy Fefo eltűnt, sajnos nagyon beteg, kórházban van, nem fog több verset írni.
Póth Judit(Fefo lánya)