Kedves Aysa!

Megértjük az aggodalmad, és megpróbáljuk a legjobb módon kiküszöbölni a lehetséges veszélyforrásokat. Reméljük zökkenőmentesen zajlanak majd az értekezések, ha viszont ez nem így alakul megpróbáljuk normális keretek közt elrendezni a vitákat, amire őszintén remélem nem kerül sor!
Cenzúra a szó szoros értelmében nem áll fenn, pár alapszabályt szeretnénk csupán, hogy betartsanak az írók. Ami talán kizárja az összezördüléseket.
Személy szerint megköszönöm a figyelmeztetésed, megpróbálunk tényleg jó munkát végezni!

Kedves Mera, Unity és Strawi!
Ne haragudjatok, hogy így egyben válaszolok.Valóban a puding próbája az evés, és majd kiderül, hogy alaptalan volt-e az aggodalmam. A 21. században élünk, és itt az Artagorán is voltak már művek alatt viták, vagy fórumtémák, amiket később feleslegesnek ítéltetek. Mint írtam, nem a feltett tudományos munkák tartalma, színvonala aggasztott, hanem a konfliktusok lehetősége. Említettétek a cenzúrát, pedig semmiképpen sem szorgalmaztam a hozzászólásommal.Távol áll tőlem!
Kívánok sok sikert, kiváló elemzéseket, és Nektek jó munkát a továbbiakban is!
Üdvözlettel :Aysa

Üdv,

Egyet értem Unity-vel és Mera-val. Semmi gáz nem lehet/lesz itt, ha csak nem mi csinálunk belőle problémákat. Ez egy igen érdekes, és tanulságos rovat is lehet, ha azzá tesszük. "Vékony jég..." - hát nem tudom, így akár az irodalmi rovat is lehetne az, ha pl egy elkotó munkájáról alkotunk véleményeket, hisz ott is kibontakozhat/bontakozott több esetben is nem is kis ellentét. Szerintem adjunk ennek is egy életteret, aztán ha nem jön be majd döntünk felőle. Összességében nekem nagyon bejön az ötlet és várom a folytatásokat.

Kedves Hajcihő, Aysa!

Jogosak a feltett kérdések, és a félelmek azzal kapcsolatban, ki hogyan fog lereagálni egy - egy feltöltött művet. Én személy szerint azt a véleményt formáltam meg magamban, hogy mi emberek, sokfélék vagyunk, sokféle kultúrához húzunk, és ami a legfontosabb és legszebb ebben a különbözőségben az, miszerint sokrétűek az ismereteink, a dolgokról alkotott véleményünk. Pont ez miatt lesz nagyon érdekes a tudományos rovat, ha felizzik! Sok új teóriával, gondolatmenettel lehetünk hatásra egymás eddigi ismereteire, ezzel bővítve az eddig megszerzett tudást.
A kritérium pedig, hogy mit tartalmazhasson és mit ne, nem szerettük volna túlságosan lekorlátozni. Az alapszabályokhoz tartsa magát mindenki, aki úgy érzi tudását, észrevételeit a világ szeme elé tárná. Lehet ezt oly módon is, hogy nem vagyunk elkötelezve sem politikai irányzatoknak, sem vallási hovatartozás nem köt minket. Az pedig, hogy már most azon rettegünk, milyen hozzászólások születnek majd, szerintem túlzás. Kérdezem én, egy József Attila ( Csak példa gyanánt!! ) gondolkodott azon, ki mit fog szólni a verseihez? Inkább folytotta volna magába a tehetségét? Vagy a "nagy" úttörő írók, tudósok, tartottak attól vajon a szomszéd hogy reagálja le az eszmefuttatásukat? Elismerem volt rá precedens a történelemben , amikor cenzúra volt, és komoly büntetések, de már a 21. században élünk, és itt írunk az artagorán. Ne aggódjunk ezen, inkább nyissunk teret mindenkinek!
Az pedig, hogy milyen ismeretekkel rendelkezünk egy -egy témakörön belül relatív. Mi szerintem nem tudósok vagyunk, és nem azért nyitottuk meg a rovatokat, hogy e szerint cselekedjünk. Bárki formálhat bármiről véleményt, maximum lesznek, akik nem értenek majd vele egyet.
Örömmel fogadunk minden egyes írást, és megnyugtatásképp, amíg az az Artagora alapszabályaival ellenkező tartalmat közvetít nem engedjük be!
Szívesen fogadunk bárminemű segítséget, észrevételt.

Kedves Aysa! Szeretnék eloszlatni egy félreértést, talán nem jól fogalmaztam. Egy mű tartalmát, adalékait, pláne a történelmi rejtélyek esetén, eszünk ágában sincs módosítani. (nagyon jó téma amúgy:)) De ha valaki azt mondja, hogy a barom Pázmány Péter ..., az már más. Megítélhetők dolgok, tettek, személyek több szempontból is, de ha valaki azt nem megfelelő módon közli, ott a hiba. Egyikőnk sem két lábon járó lexikon, nem áll szándékunkban felülbírálni egy-egy írás hitelességét, állításának valódiságát. Örülök, hogy felhoztad ezt az észrevételt, így legalább talán eloszlanak a kétségek (remélhetően). Ha van ilyen témájú írásod, vagy bármilyen más, ami elfogadható az új rovat keretei között, sok szeretettel várjuk. A kitalált középkor elmélete jól hangzik... Engem érdekel, és szívesen olvasnék róla. Azt meg mindenki eldöntheti, hogy tudományos vagy ismeretterjesztőként regeli a munkáját.

Kedves Mera!

Olvasva a felvezetést és a kibontakozó beszélgetést, úgy látom, hogy másról beszéltek.
Te a kritériumokról, hogy hogyan válogatjátok be a tanulmányokat, és arról, hogy milyen garanciákat biztosít az alapszabály elfogadása.
Hajcihő arról ír, hogy a művekben megjelenő tartalom, mégha meg is felel az általatok támasztott feltételeknek, egyéni érzékenységeket, meggyőződéseket sértve milyen hozzászólásokra ragadtathat embereket, pusztán a véleménynyilvánítás okán. S egy idő múltán már a felkerült tanulmány nem is lenne téma, csak a ki és mit mondott töltené meg a hozzászólásra alkalmas felületet.
S mint már volt rá példa hozzászólások sora esett áldozatául az elszabadult indulatoknak.
Egy-egy tanulmány, esszé lezárt egész, az alkotó, aki létrehozta forrásmunkákra hagyatkozva gyűjti össze benne egy adott témáról az eddigi álláspontokat, átszűrve magán, s hozzátéve saját véleményét.
Nem kell messzire menni a tudományokban, itt van például a kitalált középkor elmélete; vagy viselhette-e a Szent Koronát István király; vagy a koronázási palást Szent Istvánt ábrázolja, vagy valaki mást és szándékosan hamisították meg az alakot, és a feliratot; és vajon
Imre herceg vadkanja Tonuzoba besenyő vezér volt-e, vagy csak egy szimpla vadkan. Sorolhatnám a történelem vitás kérdéseit tovább is. Ha egy kvízben hibajelzésként megkapom, hogy a paláston nem István van, és egy alternatív elmélet nevében szólítanak fel korrigálásra, akkor talán látszik, hogy ennél húsbavágóbb témáknal, mág inkább elképzelhetőek negatív hozzászólások.
Az ötlet a tudományos műhely kialakítása előre vivő gondolat, de az Artagora művészeti fórum és azt Ti tudjátok, hogy minden témában mennyire vagytok felvértezve a tudomány biztos birtoklásával, és kellő bölcsességgel a viták kezelésére.
Mert véleményem szerint nem a felkerült művek, hanem az alájuk kerülő hozzászólások okozhatnak fejtörést.

Üdvözlettel: Aysa

Kedves Hajcihő!

Rövid leszek. In medias res, ne félj, küldd az írásaidat. Veled is szigorúak leszünk, az ostobákkal meg pláne. Minden eszköz a birtokunkban van ahhoz, hogy 1. ne jelentessünk meg itt írást, 2. hogy töröljük a vulgáris hozzászólásokat, 3. indokolt esetben megszüntetni valaki regisztrációját (ezt csak a legvégső esetben, én alapvetően ellene vagyok).
A demokrácia nem minden esetben kifizetődő. Értsd: nem viszi előrébb a dolgokat. (Nem félreértendő, amit mondtam!)

Tudod, bennem szörnyű félelem van a szüléstől. Ha ezt nem győzöm le magamban, és már idő előtt félek tőle, mint végkifejlettől és csak arra koncentrálok (holott nem vagyok terhes és még egy darabig nem is tervezem), az megmérgezheti annyira a tudatomat, hogy elmegy a kedvem a gyerekvállalástól.

Jó tisztába lenni a veszélyekkel és felkészülni, de én a potenciális rosszindulatú megnyilvánulások és meg nem értettség miatt nem fogom a körmömet rágni.

Kedves Mera!

Erre mondja az angol, hogy "thin ice" a magyar, hogy "vékony jég".

Nézzük csak, amit írtál: "Bármely politikai vagy politikai csoportot sértő alkotást"

Ajjaj. Akkor most "sérteni" fogok.

Csak röviden: Egy tudományos minőségű elemzésben bebizonyítottam, hogy akkori nagy vezérünk OV. 2000-ben egyetlen intézkedésével sikeresen tönkretette az országot, majd az őt követő újabb nagy vezérünk M.P. ezt - azonos eszközökkel - megfejelte, most pedig ezt szívjuk, mint a torkosborz.
Közgazdasági evidenciákkal támasztottam alá, és kellően adatoltam is.
Mit is kaptam? Az egyik oldal szerint én egy rohadt szoci vagyok, aki ráadásul egy lelketlen technokrata vagyok, míg a másik oldal szerint egy szociálisan érzéketlen barom, aki a kiigazító intézkedések iránti érzéketlenségemet a saját jólétem elefántcsonttornyából ítélem meg.

Egyik fél sem volt hajlandó elfogadni, és nem fogadja el ma sem, hogy mindkét oldal vezetője, aki tökéletesen tisztában volt a cselekedetei következményeivel, egy politikai kalandor, akit az ország jólétét alárendeli a személye és politikai csoportja érdekeinek.

Nem voltak rá hajlandók, pedig nem politikailag szabadon forgatható adatokkal operáltam, hanem olyan tényekkel, amit mindenki láthat, érzékelhet, ha akar.
Még akkor is az egymásramutogatással voltak elfoglalva, és ezt teszik ma is, amikor a gyakorlat beigazolta mindazt, amit előrevetítettem, és - enyhén szólva - eléggé pontosan meg is "jósoltam"!

Természetesen továbbra is én voltam az a tetű, aki - egészen bizonyosan - a másik oldal érdekében írtam le, amiket leírtam, mi több, egy amorális senki vagyok, aki nem istenítem az ő aktuális szellemi vezetőiket, és ezt meghaladóan majd jajj lesz nekem.

Különben is töröljenek, irtsák ki még az írmagomat is, stb.
Amikor pedig azt képzeltem (dehogy képzeltem), hogy a "csatlakozó" táborok majd higgadtan képesek lesznek értékelni a dolgokat, akkor onnan is megkaptam az áltudományos lealázó megjegyzéseket.

De megtörtént az is, hogy egy vallásfilozófiai vitában, amire ráadásul a vallásos oldal kért fel, amikor kifogytak az érvekből, különös tekintettel arra, hogy a vallásos morált kellett feszegetnem, és vitapartnerem úgy reagált, hogy a morálisan feddhetetlen álláspont teljesen lényegtelen, amikor a hitet kell védelmezni, tehát az ethosz csak odáig tart, hogy a maguk oldalának akkor is igaza van, a hozzájuk tartozókat akkor is meg kell védeni, ha konkrét bűncselekményeket követnek el, mi több, a vitapartner önmaga is vállalná bűncselekmény elkövetését ennek érdekében, akkor elszakadt a cérna, és nagyon helyretettem az illetőt.
Ezt követően rámzúdult ennek az oldalnak a szennye, majd undorodva elvonultak, igazságuk biztos és rendíthetetlen tudatában.

Ki tudod azt védeni, hogy akár fórumszinten ne kezdjenek egy tudományos igényű vitát benyálazni?

Én nagyon tartok attól, hogy nem.

A gond persze - magában a vitakörben - orvosolható, de azt nem vagy képes megakadályozni, hogy a magát sértettnek érző idióta akár ezeken a fórumokon, akár az itteni anyagokat máshová mentve, immár egyoldalúan ne rontsa mind a személyünk, mind az oldal hitelességét tisztességét.

Most is van közöttünk egy ilyen morális nulla, egy minden emberi tisztességéből kivetkőzött önimádó nulla, aki ezt tette, és egészen bizonyos vagyok abban is, hogy erről a legkevésbé sem szokna le.

A magam szempontjából ez kevéssé zavar, mert a bunkókon át szoktam nézni, mint a levegőn, ezzel a psichésen torzult senkiházival is ezt teszem, de az Artát érzékenyen érinthetné egy-sok ilyen a saját igaza tekintetében elfogult személy háttértevékenysége.

Szóval bevallom, hogy félek. Félek az ostobáktól, mert az ő erejük a mérhetetlen, öntörvényű butaságukban rejlik, és nem tudom, hogy van-e kellő erő bennetek, és az Arta egészében arra, hogy kivédje ezeknek az erkölcsi hulláknak a támadásait?

Igen, szívesen foglalkoznék jó néhány témával, még olyannal is, amilyen az ember psichosexualitása, és neveltetése közötti összefüggés, különös tekintettel a történelmi örökségünkre, de bizony, ez is hiteket, érzelmeket, beidegződéseket sértő téma, függetlenül attól, hogy minden szavában igaz!
De vannak sokan, nagyon sokan, akik az igazságot, a valóságot tartjáka legnagyobb ellenségüknek!
Az ok is egyszerű: Az egész életük a beléjük nevelt, vagy általuk választott hazugságokra alapul.

Tudod, én bátor ember vagyok, ezért is mertem bevallani, hogy félek.
Ezért mégegyszer megkérdezem: Van-e kellő erő bennetek, és kellő eszközötök ahhoz, hogy a társadalomtudományokban és ezek interdiszciplináiban rejlő okfejtésekkel szembeni alattomos, és ostoba, gyűlölködő támadásokat kivédjétek?
Meg tudjátok-e védeni az Artát, és meg tudjátok-e védeni a tudományos igazságot?

Ha igen, akkor nagyon szívesen nekilátok - veletek közösen - a hazugság lerombolásához.

Ha nem, akkor inkább maradjon az Arta a művészi önkifejezés fóruma.

Szerintem nem igazán mértétek fel, hogy mibe tenyereltetek bele!

Üdv: Hajcihő

Kedves Hajcihő! Köszönjük észrevételeidet, melyek jogosak. Ez a rovat nagyon gyorsan született; való igaz, hogy ezek a kérdések fel sem merültek eddig. A rovat indulása óta nincs tolongás - reméljük, csak egyelőre. Nem véletlenül vannak kritériumok, amelyek betartását kértük. Mivel a műveket nem olvasatlanul helyezzük el az oldalon, van időnk és lehetőségünk moderálni, megszűrni, mit engedünk fel. Ha valaki regisztrál ezen az oldalon, vagy csak megtekinti a regisztráció menü tartalmát, látható, hogy még regisztráció előtt fel vannak tüntetve bizonyos alapszabályok, amelyet a regisztrációval elfogadnak. Ezek között szerepel egy ilyen kitétel is: tilos "Bármely politikai vagy politikai csoportot sértő alkotást" elhelyezése.
Én személy szerint - hozzád hasonlóan - nem vagyok elkötelezve egyetlen párt iránt sem és nincsenek megdönthetetlen politikai vagy egyéb irányú meggyőződéseim, amelyek elvakítanának egy - egy mű megítélése során. Bár nagyon nehéz, de azt hiszem meg lehet húzni a margót az objektivitás és személyeskedés között. Akiről úgy véljük, túl lőtt a célon, javításra kérjük fel, ellenkező esetben nem fogadjuk el az írását.
Vannak kényes témák, melyeket említettél, de én azt hiszem, bármilyen kényes is legyen egy téma, ha azt kielemezzük objektíven és nem elvakultan, annak itt helye lehet. Van pár alkotás az oldalon, ami így is egyesek szemében sértő, vagy felháborodott rajta. Vannak szexuális témájú képek, amelyekre akár a pornográf jelzőt is ráhúzhatnánk némi rosszindulattal, de a kakaskodóakkal szemben megvolt az összefogás. Ez ezután is így lesz remélhetőleg. Alkotmányos jogokat sértő alkotások természetesen nem kerülnek elfogadásra és fenntartjuk a jogot arra, hogy saját megítélésünk szerint fogadjunk el vagy utasítsunk el írásokat.

Köszönjük az észrevételt a rovatokkal kapcsolatban is, én ezt jegyzem, és egy-két héten belül, ha véglegesítjük a rovatokat, akkor a javaslatodat is figyelembe vesszük.

Várjuk az írásaid! Ezt már akartam mondani, sejtettem, hogy lehet valami a tarsolyodban :) Most ennél kimerítőbb választ nem tudok adni. Megyek hajat mosni :D

Kedves Mera, kedves Unity!

Nagy merészség volt tudományos rovatot indítani, na pláne, hogy a társadalomtudományok témakörét is felvetettétek, mert abba igencsak beletartozik a politika, politológia, és az itt és ma - enyhén szólva - eléggé érzékeny témakör.

Jó volna előzetesen meghatározni az abban publikálható művek kommunikációfilozófiai jellemzőit, mert különben - tapasztalatom szerint - egy pillanat alatt elszabadulhat a pokol.

Saját példám erre a legjobb. Én azok közé tartozom, akik a legkevésbé sem elkötelezettek egyetlen politikai irányzat felé sem, és ennek okán arra szoktam törekedni, hogy elemző módon az általam helyesnek, vagy hibásnak tartott határozatokat, és azok következményeit, politikai oldaltól függetlenül kielemzem, és rámutatok azok pozitív, vagy negatív következményeire.

Polarizált világunkban azonban, ez ahhoz vezet, hogy az az irányzat, amelyet megkritizálok, azonnal deklarálja, hogy az ellenérdekű fél szószólója vagyok, és ugyanez történik akkor is, ha valamely lépést helytállónak tartok az ellenérdekelt fél oldalán.

Nos nagyon is kényesnek érzem azt, hogy ezzel foglalkozzunk, mivel - alapvető emberi ostobaság okán - ez csak konfrontációkhoz vezethet.

Tartok a pszichológia rovat irányaitól is, mivel éppen a közelmúltban sikerült nem kis mértékben szétzilálni a pszichológiai, pszichiátriai rendszerét az országnak, és megjelentek olyan teoretikus és politikai igények is, amelyek ezt a tudományágat megpróbálják a sarlatánsággal azonosítani, de szakmai munka kapcsán megjelenhetnek olyan politikai irányultságok is, amelyek a tényeken túlmutató hangsúlyokat kívánnának adni - nyilvánvaló pártérdekből - a hibáknak, hiányosságoknak, ugyanakkor olyanok is, amelyek ezek bagatellizálásában érdekeltek.

Kérdésem csupán az, és mint ilyen szinte gyermeteg: Képesek lennétek kezelni ezeket a jelenségeket?
Van-e ehhez megfelelő muníció?

Nem egyszerű ám ez!

Nem szívesen engednék fel egyik témakörben sem egy kísérleti léggömböt, mert nagyon tartok a magukat "elkötelezettnek" hívő emberek ostobaságától, és zsigeri rosszindulatától.

Nem kellene ezeket a témaköröket - egy művészeti topikban - inkább mellőzni?

Hiszen még a művészetek margóján is megjelenik azoknak a zelótáknak a habzó szájú, ellenvéleményt nem tűrő túlbuzgása, akik - ha egy ennél érzékenyebb témakörben jelenne meg az övéktől eltérő vélemény - olyan támadást indít(h)atnának mind a személy, mind az Arta ellen, hogy az mindkettő értékeit és érdekeit veszélyeztetné!

Nyugtassatok meg, hogy képesek vagytok ezt kezelni, vagy inkább ezeket a témaköröket mellőzzük az Artáról!

Mondok még egy témát, amelyben - szerintem - Merával közösen nagyon el tudnánk mélyedni, és ennek kiinduló alapja lehetne Leo Taxil "Szórakoztató Bibliája" a XIX-ik század végéről.

Mit gondoltok, hogyha ezt az elemző, de a hívő emberek szerint mérhetetlenül pimasz művet tennénk egy antiklerikális elemzés, egy valláselméleti fejtegetés - igencsak fajsúlyos - alapjává, akkor - immár a XXI-ik században hányan rontanának ránk az itt az Artán alkotó elkötelezett hívők közül, hogy az ő hitük alapjait támadjuk racionális eszközökkel, és minden ellenérvet elutasítva, szimplán legazembereznének bennünket?

Tényleg kell bármi ilyen az Artára?

Gyerekek, én félek a hívőktől, mert már - sokan közülük - művészeti vitákban is dogmatikusan jutnak arra a következtetésre, hogy művész csak hívő lehet!

Tehát: Hol vannak a határok? Mik a moderálás alapelvei? Mennyiben sérti ez a demokratikus nyilvánosság alapjogát? Milyen pragmatikus elvek alapján? Helyén lesznek-e ezek a súlyok? A helyükön lehetnek?
Mennyiben korlátozhatja be bárki más, hogy a szabad véleményünket kifejthessük?
Mik azok az erkölcsi korlátok, amelyeket világosan fel kell ismernünk?
Számtalan kérdésem lenne még, de jól látszik, hogy mennyire nem egyszerű a probléma!

Ha időbeni korlátot állítunk fel, már az se jó, hiszen már a XIX-ik század is kőkeményen támadta a retrográd eszméket.
De: Jogában áll-e egy retrográd eszme hívének visszafogni a fejlődést?
Ugyanakkor ki határozhatja meg, hogy mely eszmerendszer retrográd, és melyik a progresszív?

Miképp is fogtok ezzel boldogulni? Fogtok vele egyáltalán?
Ha azt mondjátok, hogy igen, akkor nagyon szívesen belevetem magam egy pezsgő vitába, és feldobok olyan témákat, amelyeket még egyetemi és egyéb tudományos műhelyekben is, csak szigorúan válogatott, és értő fülek előtt, zárt ajtók, ablakok mögött dob fel a tudományos elit, mert az "átlagnépesség" visítva kéri ki magának, hogy megrendítjük a világképét!

Szóval, hol a határ?

Más: Nagyon tudnám javasolni a művészetek kategóriájába az építőművészetet, ezen belül is - akár elkülönítve - a belsőépítészetet, és a kertépítészetet is, de altémaként az urbanisztikát is.

Ez a műfaj, mind képi, mind szöveges válaszokat képes adni az esztétikai környezetünkre, egyben - hosszú és ostoba modernkedő pauzát követően - teret biztosíthatna a festők, szobrászok, üvegfestők, stb. alkotásainak, hogy azok ismét integráns egységben lehessenek az épített környezetünkkel.

Nos ezt gondolom. Szerintem ez egy jó kis lehetőség lenne.

Vélemény?

Üdv: Hajcihő

Csatlakozva Unityhoz, egy rövid "használati" útmutatót én is adnék a tudományos rovattal kapcsolatban. Jelenleg kísérleti fázisban működő rovatról van szó, amelynek a "keresettsége" fogja meghatározni azt, hogy tovább létezzen-e. Az alrovatok sem véglegesek. Tervezünk egy ismeretterjesztő írások kategóriát is, amelynek tartalmi és formai követelményei kevésbé szigorúak. Várjuk minden érdeklődő írását, egyenlőre az eddig indított rovatokba. A tudományos írásoknál kitétel az irodalomjegyzék/jegyzetek. Elsőként én regisztráltam fel két művet, az némiképpen mintául szolgál, ha nem is a tartalmi, de a formai részhez bizonyosan. Ez a rovata az Artagorának nevezhető egy kezdődő értelmiségi műhelynek, legalábbis ezt terveztem, mikor kipattant az ötlete az új rovatnak. Sok regisztrált tagunk van és biztosan vannak köztetek amúgy is értelmiségi pályán mozgó egyének, de ez a rovat nem csak nekik szól, hanem mindenkinek, aki érdeklődik és akinek van ilyen témájú írás a tarsolyában. Akár szerzőként, akár olvasóként, vagy véleményezőként is üdvözlünk mindenkit!

Kedves Művészek!

Ezúton szeretném megragadni az alkalmat, hogy bemutassam az induló rovatok közül az engem érintőket. Az Irodalmi kritikák témakör kezdésként átmeneti állapotában van,
szeretnénk látni mennyire van igény több alrovatra. Ide azokat az alkotásokat várom, amelyek eleget tesznek a verselemzés, vagy pedig egy kisebb - nagyobb
hangvételű irodalmi mű elemzés, esetlegesen személyes vélemény kritériumainak. Valamint teret szeretnék nyitni az Artagorán publikált amatőr költők, írók műveinek elemzésének is. Az írásokat kérem mindenki aki majd tölt fel, lássa el idézőjellel, ha idéz a műből, és irodalmi jegyzékkel is, ha több forrásműből íródott az elemzés/kritika. Mindez érthető okokból a félreértések elkerülése végett. Az az író aki már rendelkezik elemzéssel, kérem küldje el az Irodalmi kritika rovatba műveit a jobb átláthatóság érdekében.

Másik felügyelt rovataim a Tudományon belül helyezkednek el, pontosan a Pszichológia és az Ezotéria. Ezeken a rovatokon belül szabad teret engedek, mivel mindegyik téma hatalmas méretű és tartalmú. A kérésem csupán annyi lenne, hogy az Artagora alapszabályait tartsuk be, ami ugye nem olyan sok ;)

Minden kedves Művészt, aki ezen témákban érdekelt szeretettel várok!