A bölcsek köve hazugság :D Miután megszerzése tömérdek halállal jár az korántsem a bölcsesség. Miért nem hívják az érzéketlenek kövének? Aki nem becsüli az életet ne mondja hogy bölcs... Aki becsüli az kerüli a vérrel a áztatott bölcsek kövét.. Nap mint nap elveszünk és elveszünk semmit sem adunk vissza, s aki emellé még életeket is lop? Bölcs? A fenét... Érzéketlen tolvaj... Bölcsek köve? Vicc...
Az interjú a vámpírral remek film... Számomra az jött le belőle ahogy egy nem emberi lény próbálja védeni az embert saját fajtársaitól...
Az örök élet vágya csak a félelem kifejezése a haláltól, s a gyávák csúnya halált halnak... Legfeljebb kicsit késöbb...
A holló egy csodálatos filmsorozat. Ugye 4 résszel már nehezen nevezhető trilogiának. A bosszú az csak olyan muszály, de a hulladék ártálmatlanítás minden környezetvédő álma. Ha már termelődött (mind1 hogy a vadkapitizmus vagy a válozó értékrendek esetleg a média által) lényeg hogy semmítsük meg... Én visszahoznám a halálbüntit...
Volt még ez a vigyázz mit kívánsz... Vélemény: Bizony kurvára vigyázz mit kívánsz, hátha teljesül...
Lestat? Egy kis mitugrász élettapasztalatok nélkül... Az események áldozata egész véget nem erő életében... Mint a politikus aki súgógép nélkül két mondatot se tud egymás után tenni... Vámpírologia? Nem is hiszek a vámpírokban... Nem azért mert nem láttam, hanem mert siralmas egy élet vagy halál...
Röviden tömören a témát illetően...

Én is így gondolom. Ez az ő nagy varázsa, hogy elképzelhetővé teszi a legendát, melyre mindenki rémisztő dajkameseként gondol. Helytálló meglátás, köszönöm, hogy írtál. A Dáin kiadó elvileg kiadta az összes vámpírkrónikát újra, mert egy időben valóban eltűnt, de ezek szerint elkapkodták...
A filmmel kapcs pedig én leginkább azon döbbentem le, hogy hogyan tudott eljátszani egy olyan kislány egy ennyire összetett szerepet, mint Claudia! Én a mai napig megborzongok, ha úgy tekintem a filmet, mint színészek játéka, gondold csak meg. Valaki tehetségednél fogva kiválaszt, és azt mondja, hogy alakíts egy vérszívó, kegyetelen gyilkost, aki a filmben kétszer is meghal...

Engem az apró részletek fogtak meg a könyvben. Kizárólag egy könyvről beszélek most, a második kötetről. Élvezetes volt számomra, hogy rengeteg helyre elkalauzol, és (számomra) profizmussal festi le a tájakat (Mennyi időugrást végez, gondoljatok csak bele..), az embereket, és a szereplők gondolatvilágát. Alig várom, hogy alkoss valami onnan születőt! A sorozat másik remeke pedig a Memnoch, a sátán, melyben pedig újabb virtuóz fogással kezd bele a Teremtés értelmezésébe, jóval többet nyújtva az eddig általam bárhol máshol olvasottaknál. Ez jelentheti az én ismereteimnek szegénységi bizonyítványát, de remélem, nem így van:)

A többi kötet valóban nem mindenhol tetszetős, a Kárhozottak királynője pedig egy elszúrt tucatfilm szerintem is.

Oké, Mephisto, (bár gondolom, nemcsak nekem szólt a felkérés) belefogok az ajánlott irodalom felkutatásába.

Ha igazán jó és magával rántó könyvet akarsz, akkor ajánlom Nick Cave - És meglátá a szamár az úrnak angyalát. című regényét. :) (persze tudom, hogy Anne Rice a téma, de ezt meg kellett említenem)

Én is osztom Nadix véleményét, attól függetlenül, hogy egyike a kedvenceimnek. Könnyed olvasmány, és azért az utóbbi időkben van, hogy unalmas. Nekem a Csontok Szolgálója az egyik kedvencem, tőle. És a Testolvaj meséje is elég jó lett. azért ő is hangoztatja, hogy mennyire szar embernek lenni. :) Persze tervezek is a témában egy rakás festményt is, de ez még nagyon a jövő zenéje. A filmet (mármint az Interjú a vámpírralt) azt remekül elkapták. Persze remek is volt a rendező. :) Aki még nem látta volna annak ajánlom a Gyilkos Álmok c. filmjét. Remek darab. Azt viszont nem értem, hogy a Kárhozottak királynőjében mi a jó? Az tényleg egy tucat darab.

is van modjam még?

Igen, már olvastam. Ismerem a lestati világot, akár lehetnék Akasa. Ki is volt ő tulajdonképpen: egy királynő, egy szobor (akiket őrizni kell ugye), ereje teljes még mozdulatlanságában is, oroszlánkirály vagy vámpírkirálynő, ezek csak szavak, de mégis : az éteri Akasa ...Titkos Világból érkeztünk...szilaj szőrű paripán talán, fényes fekete hajunkat kibontá a sebes vágta irama, erős szívünk, nagy lélegzetünk jólesőn ritmusra dalolt a széllel, s az éjszaka "felleg-ajtó nyitogató" és "vörös-szakáll" érkezését befogadva a csillagokat ünnepi alakzatba rendezte az égen üdvözlésünkre. Ó, ragyogó szempár vajon Te merre jársz, sóhajtott fel lovasunk, ám arcán mosoly derengett, s fekete szemeiben a tűz mintha lobbant volna egyet, majd hirtelen elcsitult. Szikrázó éjszaka fénye egy rendet, a csillagok tudatos útját szólaltatta mag, büszke létezését a jámbor időben. Ha akadt fül, ki meghallgassa. Akasa szerette térképét a Teremtőnek, az ég fénylő csillagait. ... így a mese...tovább

Na még egy érdekes dolog, ami borzasztóan tetszik a Rice -os vámpírokban, hogy a képességeik is természetfelettiekké válnak. Emberfeletti gyorsaság és erő, valamint tanulékonyság. Azon lehet vitatkozni, hogy mennyire megokolt ez a tulajdonság, mindazonáltal nagy lehetőségek nyílnak meg a vámpír számára, hiszen ezzel gyakorlatilag bármire képes lesz. Ahogy a filmben is megjelent a hegedülés, amihez talán a legtöbb virtuozitás szükséges az összes hangszer közül. De ugyanez igaz a képzőművészetekre, mozgásművészetekre (harcművészetek), előbbieket itt az Artán mindenki saját bőrén tapasztalhatja. Persze sok esetben a fejlődés maga az, ami örömet okoz, de abba belegondolni, hogy nincsenek korlátok...bár Armand az egyik könyvben azt mondja, hogy a sötétségre megszületés után valójában csak mások lesznek a korlátok, és amint megszoka őket a vámpír, ismét ott van, ahol a part szakad. Amikor a Lestat a vámpírban Mariust teremtik egy gall szertartáson, visszagondolva azt mondja, hogy ha tisztában lett volna igazi erejével, játszi könnyedséggel lerázta volna fogvatartóit.

Cof666: Bocsi, tényleg félreérthetöen fogalmaztam. Szóval ha a hölgy nem hal meg, akkor a film tünt volna el a süllyesztöben.

Alvara A főszereplőcsaj a földben tünt el nem a süllyesztőben.Meghalt mivel lezuhant repülőgáppel miközben egy koncertjére utazott.Azt hiszem 23 éves volt.Aliyaah volt a művészneve.RIP!!!!

Hmmm. Anne Rice után már nem szívesen nyúlnék a témához, de az biztos egy másik világ lenne, és nem hinném, hogy a vámpírok meg tudnának lenni emberek nélkül. Persze a döntés akkor nehéz, ha egészséges fiatalok vagyunk, hiszen az Élet közmondásosan szép és élvezhető, de a legtöbb esetben arról van szó, hogy a delikvens halálán volt, mikor feltették neki a kérdést. Erre mondják azt is, hogy a zuhanó repülőkön nincsenek ateisták.
A könyv egyébként szerintem foglalkozik még néhány kérdéssel, ezek közül a gonosz létezésével avagy létjogosultságával. A második kötetben hangzik el ez a mondat: a gonosz azért van, hogy harcoljunk ellene, s ezáltal jót mívelhessünk. Máshol azt hallottam, hogy mindenkiben ott lakozik az ördög, csak meg kell szépen keresni! Azt gondolom egyébként, hogy Anne vámpírkrónikáit sokféleképpen lehet olvasni. A misztikus világ kedvelőinek létrehozott egy teljes mitológiát, "vámpírgenezissel" és fejlődéstörténettel, a horror kedvelőinek adott borzongani valót bőven, a korrajzokat szeretők elmerülhetnek a XVIII. századi Franciaországban, a Reneszánsz Velencéjében, a Nyugatrómai Birodalom bukásának idején élő gallok életében, de Egyiptom virágzásába is betekintést nyerhetünk, vagy a babilóniai többistenhit kultúrkörébe.
Aki pedig mélyebb értelmet akar, annak igencsak sok kérdést tesz fel Rice a korábban említett témakörökben. Ezekkel a dolgokkal nem sok sorozat büszkélkedhet.

A Kárhozottak Királynöje c. filmben végülis szerintem összegyúrták a 2. és 3. kötetet. Vagyis inkább ötletet meritettek ezekböl a könyvekböl, és megírták a saját filmjüket. Ami egy tipikus nyálas amerikai love story lett, és ha nem hal meg a föszereplöcsaj, akkor lehet hogy úgy eltünik a süllyeszöben, hogy sosem hallunk róla. Ha valamit megfilmesitenek, akkor legalább kövessék az alapot. Nem? Engem nagyon tudnak idegesiteni a filmes-fogás módosítások. Pl. nem Marius teremtette Lestatot, Maharet ikertestvére Mekare ette meg Akasha agyát és szivét, Jesse és Lestat nem jöttek össze... stb.

Amúgy még mindig nem akarok örökké élni. :) Viszont nem akarok sem eröszakos halállal, sem balesetben meghalni. A szamurájok és a vikingek harcosok voltak, inkább nem hasonlítanám a mai embereket hozzájuk. Én megöregedve akarok majd meghalni hosszú évek után.
Amikor ezeket a könyveket olvastam, természetesen én is elgondolkoztam rajta, hogy ha valóban léteznének ezek a vámpírok, és lehetne választásom a között, hogy élem-e tovább ugyanigy az életem, vagy én is vámpírrá változhatok, akkor mit tennék. Fogalmam sincs. A vámpírvilág is rendkívül vonzó, de a gyikolás gondolata elriaszt, és a szeretteimet is el kéne hagynom. Persze lehet listát irni, hogy kit akarnánk még vámpírrá változtatni, de azt sem szabad elfelejteni, hogy a listán szereplö összes embernek lesz saját listája. Huhh, gondoljatok bele mi történne, ha pár éven belül az egész világ vámpírrá változna. Teljesen új törvények kellenének, káosz lenne mindenhol, a mezögazdaság az állattenyésztésre redukálódna, senki sem vágyna a napfényes tengerparta. :D
Írjatok ilyen könyvet, aztán majd megfilmesítjük! :DDD

Nos igen. Anne könyvei közül valóban sok van, amely jobb lett volna, ha a tollban marad, és a legnagyobb dobás a második kötet lett, amit sosem filmesítettek meg, és ha arra gondolok, amit a Kárhozottakkal csinált Hollywood, talán jobb is. (utána olvastam egy kicsit a neten, és annyit kell tudni, hogy amikor Rice másodszor is beleszólt a forgatásba, hogy "hé, azt én nem úgy képzeltem", akkor már mehetett is a stúdióból, mert a forgatókönyvet megvették tőle, és voltak saját elképzeléseik)
Én ezt a véleményt még nem hallottam, hogy romantikus arcokról szólna a vámpírkrónikák, ami zavarba ejtő lehet olvasásukkor, az a folyamatos erőltetése a "mindkét nemet szeretem"nek, és hogy ezt mivel lehet magyarázni...főleg magának próbálja az ember, ha tetszenek ezek az írások, hogy mi szükség van rá...én azt gondoltam ki ezzel kapcsolatban, hogy a megjelenített vámpírok "születésükkor nemcsak a természet rendjéből szakadnak ki, hanem a szexualitásból, és érzelmeik hirtelen olyan széles skálán kezd mozogni, amire embernél nincs példa, csak talán az őrültek közt. Így már nagyjából elfogadható az, ha két vámpír barátsága "intenzívebben" van megjelenítve, mint azonos nemű hetero beállítottságú emberek közt szokás.

Visszatérve egy kicsit a halhatatlanságra, úgy is tessék ezt meggondolni, hogy mi van akkor, ha nem végelgyengülős, mosolygós értelemben közelítjük meg! A mai fejemmel mivel elég távolinak tűnik az elgyengülésem, azt gondolhatom, hogy addigra minden le fog csendesedni az elmémben, és bölcs megnyugvásban fogom várni a jó öreg kaszást, mint általában azok, akik úgy érzik, hogy teljes életet éltek (de mi van, ha nem?), de a vámpíros sztorikban pont ez a lényeg, hogy az erőszakos vagy betegség általi halált kerülik el, ami minden nap leselkedik ránk. Azt mondjátok, hogy nem akartok örökké élni, de ennek az ellentéte az, hogy halandók vagytok, akik készek rá, hogy bármikor 'lelépjenek'. Ezt pedig a szamurájoknál olvastam utoljára (meg a vikingeknél:DD, akik azt gondolták, hogy a Valhallába kerülnek -> nem ezért ez a nickem:P), de ők szerintem nem azzal az európai szemlélettel tekintettek az Életre. Ennek tükrében is megerősítitek a kijelentéseteket?

Én amikor beleszerettem ebbe a világba, és megpróbáltam elhinni, akkor rögtön összeállítottam egy listát, hogy kit hoznék magammal a túloldalra. Aztán elgondolkodtam azon, hogy ez vajon gonosz dolog-e, hiszen nem feltétlenül akarja azt, amit én (sőt:DD), most meg azon gondolkozok, hogy a vámpírok alapvetően gonoszak, akkor ezzel nincsen semmi baj...:D Na mára ennyi

Ahogy megfigyeltem, Anne Rice könyveiért leginkább a nök rajonganak. Ebbe valószínüleg az is belejátszik, hogy csodás szépségü vámpírokról ír, akik olyan romantikus pasik, hogy talán halandók között ilyenek nem is léteznek. :) Nem csodálkozom, ha néhány férfi olvasó ponyvának tartja. Persze nem csak emiatt, sokukat valószínüleg nem is érdekli az az elmélet, amit a könyveiben megformál. (Nadix ez most nem neked szólt személy szerint, sokan vélekednek így Rice néniröl)
Én kb 10 éve olvastam elöször az Interjút és a Lestatot, és mondanom sem kell hogy 15 éves kis gimnazista csitriként azonnal belezúgtam az egész AnneRice-féle vámpírvilágba. A kedvenc kötetem töle mai napig a Lestat a Vámpír. Elolvastam azóta a Mayfair család históriáját is, az is érdekes gondolatokkal tömi meg az emberek fejét, de valahogy a vámpírkrónikákhoz jobban vonzódom. Mondjuk nem tetszett az összes kötete, pl a Vittoriot nem szerettem +a Kárhozottak Királynöjének is untam néhány fejezetét (na az a film amit abból készitettek, valami borzalom). Az elsö 2 könyvét fantasztikusnak tartom, végülis az azt követök is tetszenek, de kicsit néha olyan érzésem van, hogy már csak muszájból folytatja a krónikákat. Egy kerek egész történetböl húz ki szálakat, és füz bele testrablós mesét, isteni/sátáni szálakat, stb.
Na de visszatérve a világához, engem is az fogott meg igazán, mint amit Viking írt, hogy az ö elképzelései állnak legközelebb a valósághoz. Tudom, hogy nem igaz sztorik, de mégis jó egy kicsit eljátszani a "mi lenne ha..." gondolattal. Én nem szeretnék örökké élni. Igazából csak arra lennék kiváncsi, hogy ez elkövetkezö századokban (ha lesz még egyáltalán élet a Földön) milyen találmányokat hoznak a piacra, hogyan fognak élni az emberek. Ha léteznek olyan entitások, amiket pl szellemnek nevezünk, talán olyan formában jó lenne tovább élni. Bejárnám a Földgolyó minden részét, megfigyelnék, megtanulnék mindent amit csak lehet.

A vámpírirodalom (ha lehet igy nevezni) tényleg elég széleskörü. Valóban sok elképzelés és feltételezés született meg a hosszú évek során. Anne Rice elméletén kívül a modern kor egy másfajta kitalált vámpírvilágának összetettsége és szervezettsége is tetszik még nekem, ez pedig a Vampire the Masquerade. Pesti barátaim közül elég sokan játszották ezt a szerepjátékot, +live-oztak (azt hiszem játszanak még most is) így ismerkedtem meg a történetével +a szabályrendszerével. Könyvek is íródtak ebben a vámpírvilágban, de eddig még nem szereztem be közülük egyet sem. A Rice-féle krónikáknak is az volt a nagy dobása, hogy érzö, szeretö lényként mutatta be a vámpírokat, ami egy egészen új felfogás volt a vérszívókkal kapcsolatban. Nem tudom ki mennyire ismeri a Masquerade-t, de nekem ebben is az az újítás tetszik, hogy különbözö klánokra osztja a vámpírokat, amik eltérö képességekkel rendelkeznek. Ráadásul itt is "valóság-köntöst" dobnak a történetükre. Persze némelyek számára biztosan ez is csak egy idióta mese, de én szeretem az idióta meséket. :)

Anne Rice könyvei sem tetszhetnek mindenkinek. Sz*r lenne a világ, ha mindenki ugyanazt szeretné.

Egy szereplőt kiragadva az említett könyvből, Marius egyik elmélete például már halandó korában is megfogalmazódott, miszerint elképzelhető, hogy valahol van egy folytonos tudat, és nem feltétlenül az Isten, mely a Föld létréjöttétől kezdve számon tartja a eseményeket, és így lesz ez, míg világ a világ. Ő a regény szerint a Nyugatrómai Birodalom bukása körüli időkben élt, és történelmet írt. Járta a birodalom tartományait, és leírta, amit látott kicsiben ezt a folyamatos tudatot szimulálva, aztán megkapta a halhatatlanságot, és ez lett az talán, ami megmentette az önkéz általi haláltól, amikor az egymást követő korok súlya már majdnem maga alá temette. Ez tűnik egyébként a halálnélküliség egyik fő problémájának, hogy a korok és eszmék változnak, de a halhatatlan nem. Ezzel a gondolattal is érdemes lehet eljátszani, hogy egy miként birkóznánk meg egy másik kor ismereteivel és erkölcsi elveivel. Ezzel azért elég sok film és könyv (vagy könyv és film) foglalkozik, de végső soron mi is elképzelhetjük ezt. Melyik nagyobb próbatétel, elszenvedni szeretteink halálát újra meg újra tudván, hogy mi nem követjük de nem is hozhatjuk vissza őket, vagy azonosulni a fejlődés okozta folyamatos változással? Visszatérve a vámpíros témához számomra még az is kérdéses, hogy a sok hidelem és történet mennyi igazságot rejthet. Hiszen a vámpíroktól a farkasembereken át a különböző mélytengeri szörnyetegig a zombik és lidércek, angyalok és démonok, tündérek, manók, koboldok, dzsinnek, boszorkányok, varázslók, különböző testetlen entitások, mitológiai lények, összefoglalva a természetfeletti lények vajon mind kitalációk? A tudomány persze sok esetben bizonyította, hogy megmagyarázható jelenségekkel állunk szemben, de a tudomány azzal kezdi, hogy nem veszi számításba a természeten túlmutatót, mint nem mérhetőt. Én szeretnék "Földi" kereteken belül maradni, az ember által lejegyzett témakörben, így a Földön túli lehetséges Élettel már nem foglalkoznék. Az itthon maradottakra gondolok, mint természeti lény, próbálok közelebb kerülni az igazsághoz. Bár az ember szeret hinni a csodában, és elkeserítene a gondolata, ha csak a pucér homo sapiens és és az általa pusztíott állatok, növények népesítenék csak be a bolygónkat. Kicsit kapkodós kérdések jutnak eszembe, de például milyen jelentősége lehet az átoknak? Remélem, nem túl egyszerűek a gondolataim..

Nem titkoltan Nadix egy másik fórumon tett kijelentése váltotta ki belőlem az igényt egy fórum létrehozására a témát illetően.
Kihangsúlyozottan csak azt a részét feszegetném a témának, hogy ki mennyire látja gótikus ponyvának és mennyire a halhatatlanság és halandóság problémakörét feszegető erőteljes műnek ezeket az alkotásokat.
Anne Rice írt egy halom könyvet, és elnevezte vámpírkrónikáknak. Ezek a regények többnyire egymásra épülő művek, én közülök a legjelentősebbnek a mai napig a Lestat, a vámpír címűt tartom. Azt a történetet megelőzte egy filmadaptációt is megélt könyv, az Interjú a vámpírral; vámpírtémában a legkiemelkedőbb szélesvásznú. Különlegessége és úttörő volta egyébként abban áll, hogy a vámpír szemén át láttatja a Világot és próbálja átértékeltetni velünk az egész ide kapcsolódó irodalmat, hiedelmeket, "vámpirológiát", nem pedig az áldozatok haláltól rettegő tekintetében tükröződve. Sok elődje volt, aki ezzel a műfajjal próbálkozott, és azt gondolom, az ő elképzelései állnak a legközelebb a valósághoz, melyben nem denevérré és füstté változó démonok szipolyozzák az élőket, hanem hús-vér emberekből lett, sok belső konfliktussal megátkozott halhatatlanok.
El lehet azon is gondolkodni a kapcsán, mennyire jelent terhet az embernek kijutó halandóság, és akarom e igazán a halhatatlanságot? Én már sokszor feltettem magamnak ezt a kérdést, és bevallom, a legtöbb esetben az igent válaszoltam, de hajlok arra a véleményre, hogy talán anélkül látom így, hogy kipróbálhattam az összes velejáróját. Valójában ez egy örök téma, mert rengeteg más módon is megjelent már az emberek alkotásaiban. Gyengébb példát említve ilyen a Hegylakó sorozat (melyben Christopher Lambert mesél arról, hogyan nézte végig megannyi szerette halálát), de a Bölcsek Kövének kutatása is ezt a célt szolgálja. Aminek persze vannak erősen filózófikus értelmezései is, Clive Barkernél viszont engem mindig arra intett, hogy "Amit elképzeltünk, arról soha nem szabad lemondani!". És ahogy egy másik kedvenc filmemben, a Hollóban is elhangzott: -Vigyázz, mit kívánsz! - Tudom, még a végén megkapom.."