Egy apró kérdésem lenne:

Hogyan lehet képet módosítani? Mert hiába tallózok fel normális képet, nem változik, ahogy az adatlapon az MSN cím, lakcím és ország adatokat sem hajlandó elfogadni a dolog. Mit lehet tenni?

Szia Strawi, meg akit illet!

Látom, hogy van nemkevés szenvednivalótok az A4-el.:-(((

Semmi gond, megértem. Azért - néha - tájékoztathatnál bennünket a dolog állásáról, meg, hogy mikorra is várható - úgy kb. - mert ez a felemás állapot nem igazán jó érzés, és legalább hadd tudjuk, hogy - szerinted - meddig tart.
Persze nem kell rá mérget innod, ha csúszol, de úgy várjuk már, hogy működjön a dolog, mint óvodások a Mikulást!:-)))
Szóval lécci, lécci egy pár jó szót dobj nekünk, mondjuk hetente a dolog állásáról, meg, arról, hogy mi és mikorra várható.

További jó munkát, és köszönöm, de szerintem mindannyian köszönjük!

Üdv: Hajcihő

Halihou mindenkinek!
Egesz jo lett ez az A4, bar a masik meleg szinei meg a logoja is jobban tetszett..nekem speciell. Nade inkabb azt szorgalmaznam most hirtelenjeben h legyenek lathatoak nem regisztralt emberek szamara is a muveim. Latom van a profilomban link a sarokban de nem muxik. Elore is kosze.

bogumil: még nincs teljesen kész az oldal. Nyugi, ugyanolyan áttekinthetö lesz mint az elözö +még talán jobb is lesz annál. Türelem tornaterem! :) Nem kis meló ez az átállás.

Gyerekek!
Sokkaláttekinthetőbb és jobb volt a régi. Miért nem jelzi,ha valakihez hozzáészóltak. Ez nagyon kellemetlen. Bogumil

Szerintem is remek ötlet. Nem kellene végigböngészni a netet, az újságokat, hanem itt kapna az ember egy kis ízelítőt. Meg szerintem az itt publikáló alkotóknak az időszakos kiállításai is belekerülhetnének, így lenne egy jellegzetesen artagorás íze az egésznek. Remélem megvalósul. :)

sziasztok!örülök hogy tetszik az ötlet!:-))
Arra kérnék mindenkit akinek kérdése lenne,az egy üzit dobjon időponttal.
üdvözlet!

Nekem is tetszik Farkas ötlete. :)

30 percet vártam de aztán senki sem jött. Következőt majd kiírom.

Nagyon jó az ötlet, akár meg is lehetne valósítani, erről a megbeszélésen nem tudnál mondani pár szót?

Sziasztok!
nem akarok sokat hozzászólni,sietek és szeretném a figyelmetekbe ajánlani azt a lehetőséget itt hogy mi lenne ha lenne az a4-en estleg egy magazin amin az ujdonságok történések a műv. világából napjainkban témával foglakozna egy kis közművelődési jellegel.lehet hogy hülye ötlet meg nem biztos hogy ide illik de mindenképp a látómezőbe szerettem volna hozni.csak ennyit szerettem volna.mindenkinek üdv!!várom az a4-et már nagyon kíváncsi vagyok.

Következő megbeszélés 2007.07.04 szerda, 19:00

Mindenki legyen ottan !!!!!! Beta teszt oldal már valamicskét kiprobálható lesz az adminisztrátoroknak, de még egyenlőre fiktiv dolgokkal.Szerintem amit eddig láttam belőle überdurva sárkány királyossság,és maximális igényesség fogja körüllengeni az oldal egész atmoszféráját ;-)))Már nagyon várom,hogy a beta verziót szanaszéjjel küldjük ;-DD Akkor még egy lépéssel közelebb kerülünk a teljes arculatváltáshoz.Strawit amúgy is hajtom mint egy rabszolgahajcsár ;-))))Dolgozik is szegény pára 1000-rel a projekten;-DD

Következő megbeszélés 2007.06.29 péntek, 19:00

Csak pár napig nem figyeltem a fórumra, és egyből lemaradtam a múltkori megbeszélésről :(

Strawi mikor lessz már összeröffenés??????

Mi csak 19.00-kor tudunk mowerral ehhez csatlakozni feltéve ha nem dolgozunk tovább...

Következő megbeszélés: 2007. június 20. szerda. 18:00

Következő megbeszélés: 2007. június 20. szerda.

Mindenki legyen ott aki csak tud.

Nem írtam ki konkrét időpontot mert volt biztos, hogy leszek ma. De aki akar jöhet ventrire, megy.

Ma még én is itthon vagyok.

strawi ma lessz valami megbeszélés este????

A következő megbeszélés 2007.05.31 csütörtök 19:00.

A következő megbeszélés 2007.05.28 hétfő 19:00. Köszi Nadix :D

Értem én, csak nem műxik!

Asztatat kéne megódani!

Kedves Nadix!

Én azt kértem,- szemben a jó magyar szokással, amikor elmondjuk, hogy miért nem vagyunk képesek valamire -, hogy arra koncentráljunk, hogy egy létező gondot miképp vagyunk képesek úgy megoldani, hogy - feleslegesen - senkit se bántsunk meg.

Ezzel szemben, jobban hisztizel, mint én, csak más előjellel.:-)))

Azt tapasztalom, hogy néhány mű már azt a szellemi színvonalat sem éri el, mint amikor a macska végigsétál a tasztatúrán. Ugye, ezt nem vitatod?

A képi "alkotások" terén is hasonló a helyzet!

Ennek okán nem a tehetetlenségben kellene elmerülni, hanem a megoldás irányát kellene meglelni, és, ha megvan, akkor megoldani a gondokat.

Ezért hát megismétlem egy korábban már felvetett ötletemet:

Azt proponáltam, hogy ezt fel lehetne oldani azáltal, ha a szerzők FELKÉRNÉK a "zsűrit", hogy szakmai szempontból is bírálja el a művüket, és ez az elbírált mű, amennyiben kiállja a szakmai kritikát felkerülne egy - ha tetszik akkor "elitista" - kiemelt oldalra, hogy ne kelljen már a lelkes, ámde tehetségben, szakmai ismeretekben nem bővelkedő zsengéken átrágnia magát az ember fiának, ha értékkel akar találkozni.

Ennek az volna az előnye, hogy - mert maga a szerző vállalná a megmérettetést - még csak - jogos - sértődés sem lehetne a vége.

Természetesen ide sem csak a műremekek csúcsa kerülne fel (mert olyant kizárólag én vagyok képes alkotni :DDD), hanem a már fajsúlyosabb alkotások, és hogy ezekből aztán melyik válna örökérvényűvé, azt igazából a valódi zsűri, azaz a közvélemény dönthetné el.

Elhiheted azonban, hogy határozottan zavaró, amikor valamely képzőművészeti alkotó, éppen azt a próbálkozását küldi az arcunkba, amikor határozott kísérletet tesz, hogy úgy rendezze a grafitvonalakat, hogy az alkalmas legyen arra, hogy egy cicát meg lehesen különböztetni egy kutyától. Ugyanilyen idegborzoló az is, amennyiben bárki a giccs minden elemét felsorakoztató közhelyekkel, a magyar nyelvet farba koitálva lep meg bennünket egy poézisnek, avagy prózai alkotásnak remélt torzszülöttel.

Igenis, ha valaki a kvalitásos szerzők közé kíván bekerülni, akkor vállalja azt, hogy alaposan odamondogat neki a szerkesztői testület!

Ez ugyanis az egészséges lelkületű embert helyre képes billentni, és vagy értékelhető alkotások létrehozására serkenti, avagy - mindenki örömére - egy életre elveszi a kedvét attól, hogy művészi alkotásnak vélt gnómokkal és gólemekkel riogassa a világot! Ez alkalmas lehet arra, hogy a delikvenst a műélvezők csendes, ámde annál hasznosabb táborába szorítsa vissza!

A meggyőzhetetlen önjelölt zseniket pedig az általános publikációk táborában tartaná, ahol ájultan csodálhatnák egymás tartalmi-, és formai silányságait.

Tudod a művészet egy kegyetlen terület és - ha tetszik, ha nem - csak a kiváltságosokat fogadja maga közé. Ezzel mindenki tisztában van, még az is, aki alaptalanul reménykedik abban, hogy ő is felkerülhet a Parnasszusra. Csak rém pocsék beismerni, hogy ő nem való oda!

A régi szerzőbarátok problémaköre: Nos nekik is szembe kellene nézniük ezzel a megmérettetéssel. Természetesen szigorúan önkéntes alapon.

Hangsúlyozom: Nem kötelező érvényű megmérettetésről beszélek.

Ami kötelező érvényű volna, és igencsak egyszerű követelmény: Írott alkotások esetében a szerzőnek visszautalni a munkát korrekcióra, amennyiben az a helyesírási szabályoknak nem felel meg. Nem hinném, hogy ezek javítása lektori feladat lenne.

Ugyanakkor nem tilos FELKÉRNI az admint arra, hogy nyújtson segítséget ezen hiányosságok leküzdésében. Ez azonban már az admin döntésétől függene, hogy érdemesnek tartja-e a művet és annak szerzőjét, hogy ezt a segítséget megadja.

Nos ez a véleményem. Általános érvényű hisztik nélkül. Az én hisztijeim a mai szűretlen befogadásról szólnak, amikor napjában több tíz - szakmailag értékelhetetlen, mert - értéktelen, dilettáns munkával gyarapszik a megemészthetetlen írás-, és látványtömeg, amely - és ez belátható - az Artagora minőségének a rovására megy.

És még valami: Ez is csak egy vélemény, és nem kezdek el toporzékolni, ha nem értetek vele egyet.

Üdv: Hajcihő

Elmondom az erről alkotott gondolataimat, viszont most kevés a rászánható idő. Összességében viszont pont ezen dolgozunk, hogy a kecske is és a káposzta is. Van megfelelő dilettantizmust cenzúrázó adminisztrátori csapatunk, viszont az tény, hogy a mostaninál sokkal nagyobb odafigyelésre és kellő felkészültségre lesz szükség a közel jövőben. Ennek érdekében a megbeszéléseken ugyan még nem hangoztt el, de szükségszerű lehet újabb adminisztrátorok kinevezésére, akár rovatokon belül többre is. Folyt köv.

Kedves strawi!

Nem lehetetlen, hogy a holnapi meeting idejére – egyéb és elhúzódható – teendőim okán, nem fogok gépközelbe kerülni, ezért itt is felvetem azt, amit az Artagora szakmai értékének a növelése érdekében érdemben megoldandónak látok. Ennek csak egyik, és könnyebb része az, amely a technikai részleteket illeti, sokkal nehezebb az, amelyet az Artagora szakmai céljai elérése szempontjából látok megkerülhetetlennek. Ezért itt is közzéteszem ezt az álláspontomat, mint vitairatot, hogy akár a fórumon, akár a megbeszélésen – közös érdekünkben – meg lehessen találni azt a technikai, szakmai, művészeti integráns formulát, amely az érdemi célhoz, a valódi művészeti értékek markírozott bemutatásához, a dilettantizmus kiszűréséhez vezet.

Kérek mindenkit, aki szakmai érvekkel hozzá tud szólni az általam itt vázoltakhoz, az abban foglaltakat kiegészíteni, avagy érdemben cáfolni tudja, ossza meg velünk/velem a gondolatait, mert – úgy gondolom – az a nyilvánvaló érdekünk, hogy az Artagora megfellebbezhetetlenül a művészi alkotások – akár nemzetközileg is – súllyal bíró terepe lehessen, legyen.

És akkor a vitairat:

Azt, hogy mi a művészet, pokolian nehéz meghatározni, erre csak filozófiai megközelítéssel lehet választ adni.
De úgy, igen. A gond „csak” ott jelentkezik, hogy, amennyiben ennek eldöntését egy műítészre bízzuk, akkor annak kellően elfogulatlannak, felkészültnek és bölcsnek kell lennie ahhoz, hogy a számára idegen, nem kedvelt, netán ellenszenves irányzatok műveivel kapcsolatosan is képes legyen – saját atavizmusát háttérbe szorítva – felismerni és elfogadni azt, hogy az általa éppen megítélt mű, az adott irányzaton belül alkotás, avagy egy öntörvényű dilettáns izzadmánya-e?

Ehhez pedig arra van szükség, hogy az ítész, esetünkben az adminok, szakirányú felkészültsége, általános ízlésvilága, ezen keresztül a döntésre való képessége, tehát megalapozott bátorsága a NEM kimondásához, létező feltételként a rendelkezésünkre álljon.

Nem állítom, hogy minden alkotóba belenéztem volna itt az Artagorán, de azt igen, hogy ahhoz eleget láttam, hogy azzal az állítással élhessek, hogy a – bármely műfajban feltöltött – munkák 80 %-a bizony a dilettantizmus minden jegyét magán viseli.

A szegény adminok pedig – hiszen NEM az ő froclizásuk a célom – egészen egyszerűen nem tehetik meg azt, hogy kvázi sablonszövegként leírhassák ezt: „ Az általad feltölteni kívánt munka, nem éri el azt a szakmai színvonalat, amely az Artagora publikációs minimumának eleget tenne, ezért azt nem tesszük közzé.” , merthogy hihetetlenül nehéz tisztázni azt, hogy mi is az a színvonal, hol van az a rubicon, amely a dilettantizmust elválasztja az amatőr munkáktól, amelyekben már – jó eséllyel – értékes alkotás is fellelhető lenne, mint kagylóban a gyöngy.

Nos nem tehetik meg, bár – valamilyen szinten – tulajdonképpen egyszerű dolguk lenne. Ugyanis MINDEN műfajnak megvannak a maguk szakmai minimumai, amelyeket – az alkotások szakmai elemzése érdekében – mint a maguk törvényeit, írásba fektettek.
Az ezek alapján való elbírálás, már támpontot képes adni a dilettantizmus kiszűrésére.

Természetesen nem az lenne a kívánalom, hogy az admin egyesével elmagyarázza a delikvensnek, hogy mitől dilettáns, amit ő, mint világrengető, forradalmi művet kívánt a világ nyakába sózni, pusztán annyi, hogy az ezeknek az OBJEKTÍV kritériumoknak nem megfelelő munkákat elutasítsa. Ehhez képest, a szakmai kritériumrendszereket, mint iránymutatásokat, amelyek kiválóan egybe vannak szerkesztve a művészettudományok által, mellékletként fel kellene tenni az Artagora szabályzataihoz.

Nyilván még így is fennállna az adminok ízlésbeli eltérése okán a tévedés lehetősége, de itt már kiszűrődne egy jelentős része a nem idevaló műveknek, a vitás esetek tekintetében pedig,
a szakmai polémiát már le lehetne folytatni, ahol az álláspontok kellő argumentálását követően, meg lehetne alapozni egy felülvizsgált álláspontot, és annak alapján akár az eredeti – elutasító – döntést is meg lehetne változtatni.

Hogy néhány egyszerű példával éljek: A képalkotás műfajában a kompozíció, a térszerkesztés, a koloritok használata, az anatómia, az árnyékolás, a fénytan ismeretének a hiánya, súlyos hiányossága, elegendő alapot szolgáltathatna az adminoknak ahhoz, hogy egy-egy munkát, vagy akár sok százat is, elutasíthassanak. De ugyanígy igaz ez az irodalmi alkotásokra is. Mivel, ha valaki nem ismeri a helyesírás szabályait, nem képes alanyt és állítmányt összeegyeztetni, nincs tisztában a verstan alapvető kritériumaival, a prózai munkák esetén, a bevezetés, tárgyalás, befejezés „nagy” – és általános iskola negyedik osztályában tanított – követelményével, avagy mindkét műfajban a központozás szabályrendszerével, a tartalmi- és formai egység követelményrendszerével, netán nem ismeri a dramaturgia szabályait egy párbeszéd kialakításában, avagy horribile dictu, a megfelelő szerkesztési viszonyrendszerek tekintetében szenved teljes, vagy részleges ismerethiánnyal, annak nincs helye egy művészeti fórumon.

Kevésbé kézzelfogható elutasítási indok lehet a giccs, avagy „korszerű” kifejezéssel élve a gagyi meghatározása. De ez sem lehetetlen. Köznapi példával azonban ez is bemutatható: A mézeskalácsszív, avagy a falvédők elrajzolt ábrái mint revelatív alkotások, nem igazán szerepelhetnek a magasabb művészetek kategóriájában, ez azt hiszem eklatáns példa. Éppúgy, mint a rajtuk szereplő falvédőszövegek sem a poézis csúcsai. Ezek a munkák legfeljebb a populáris folklór, városi folklór, a műveletlen néprétegek esztétikai, tartalmi és érzelmi igényeinek kielégítésére alkalmasak, és vagy létre kell hozni rájuk egy külön kategóriát, kvázi „skanzent”, avagy egyszerűen – mint a dilettantizmus megnyilvánulásait – el kell őket utasítani.

Természetesen léteznek „határterületek” is, amikor az alkotói címre ácsingózó dilettáns úgy gondolja, hogy ő, pl. a rock-költészet, a graffiti, netán a popkultúra világában hozott létre maradandó alkotást, miközben olyan közhelyes, akár képi, akár szövegi megfogalmazásaiban, mint a klasszikus giccs örökérvényű (ház)mesterei.
Ezen a területen a legnehezebb elmagyarázni a kreátornak, hogy az általa létrehozott „mű”, még arra sem alkalmas, hogy – kinyomtatva – egy tapéta alapjául szolgáljon egy lakásfelújításnál.

Ez az a terület, ahol az adminok – mint műkritikusok – biztos tudásra alapozott ítéletére volna szükség, hogy ezeket a dilettantizmusokat – határozott intézkedéssel – elhárítsa az Artagorától.

A kérdés azonban az, hogy van-e az adminoknak ilyen – szakmai – kvalitásuk, biztos ízlésük, erre alapozott bátorságuk? Ugyanis ez az ítélkezés (merthogy ez az), már olyan szubjektív argumentumokat is tartalmaz, amelyek ugyan a kiművelt emberfők, a valódi értelmiség világában evidenciák, de a bulvárnyilvánosság világában felnőtt, ízlésnevelését onnan származtató, azáltal szocializált rétegek, személyek számára, maga az elitista diszkrimináció!

Pedig nem az! Pl.: „Mandarinzselé színű áramvonal” vagy az „Easy Rider” , vagy a populáris kultúra egyéb műfajainak színvonalas alkotásai, nem a dilettantizmus kategóriájába tartoznak.
Éppúgy nem, mint a folklór, avagy a flaszterművészet egyéb, valódi tartalmakat hordozó alkotásai sem.

Tehát az vetődik fel érdemében, hogy létezik-e olyan grémium az Artagorán, amely képes – műértékelés tekintetében – valódi szubjektivitásán keresztül, objektív előszűrőt alkalmazni, és amennyiben igen, létezik-e ilyen cél és érdek?

A kérdés első fele tárgyában nincsenek ismereteim, így csak remélem, hogy van, illetve, hogy létezhet itt ilyen grémium. A kérdés második felére azonban határozott igennel válaszolhatok. Igen, felismerhetően létezik itt ilyen cél és érdek. Létezik, mert az Artagora – nevéből is kitűnően – művészi alkotások, és NEM dilettáns próbálkozások agórája kíván lenni. Amennyiben az akar lenni, ezáltal értékes publicitást nyújtani az ezt megérdemlő műveknek, akkor – szakmai megfontolások alapján – szelektálnia kell. Ennek hiányában ugyanis, éppen a – művészeti alkotások iránt fogékony – publikumot nem lesz képes megszólítani, abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy senkinek sincs sem ideje, sem kedve arra, hogy átrágja magát a dilettáns munkák szeméthegyén, hogy egy-egy valóban értékelhető, és műélvezetet jelentő alkotásra találjon. Következésképpen a publikációs-, és alkotói szabadság túl szabadosan való értékelése, éppen az Artagora valós céljaival ellentétesen hat.

Ennek okán, bár határozottan üdvözlöm és támogatom a feltöltés mennyiségi korlátozásának a bevezetését, de azt korántsem tartom elégségesnek ahhoz, hogy az Artagora, mint elvárási minimum, az amatőr alkotók, és alkotások terepe legyen, és kizárja a dilettáns munkákat.

Az a véleményem, hogy ennek a pontos kritérium, és tárgyi-, szakmai feltételrendszerét is meg kellene teremteni. Ez nagy feladat, biztos kéz kell hozzá, és nem csekély bátorság.

Szükséges lenne az Artagorára úgy tekinteni, mint egy óceánból, nagy lyukú hálóval merítő, halászhajóra, ahol is a háló lyukain a snecik kiesnek.

Szükség volna arra, hogy az Artagora admini állománya úgy tekintsen önmagára, mint egy művészeti napilap redakciójának tagjaira.

Azaz szükség volna annak tudatosítására, hogy az Artagora egyfajta művészeti „napilap”, amelynek megfelelő archívuma van, amely örökösen lehetővé teszi, az összes alkotások élvezetét, az idők végezetéig.

Ennek feltételrendszerét mind technikai, mind személyi tekintetben meg kellene teremteni.

Nem egyszerű, de – szerintem – aktuálissá vált.

Üdv: Hajcihő

Következő megbeszélés 2007.05.24 csütörtök 19:00

Az előző topic törölve lett, a rengeteg információ miatt ami ott felgyülemlett. Sok esetben rossz kliens és hibás beállítások miatt nem tudtak csatlakozni ezért most itt minden infó egyszerűbben le van írva.

Mindenkit szeretettel várunk az A4 megbeszéléseken aki úgy érzi hozzá tud tenni a verzió váltás fejlesztéseihez.

Mikrofon és hangszóró alap feltétele a résztvételnek.

A hozzáférési adatokat a strawi@synaptx.hu email címen lehet kérni.

Kliens program letölthető a : www.artagora.hu/ventrilo.exe - oldalról.

Ventrilo beállítások:
Elindítod a ventrilo-t
- Feljön a kezelő panel.
- Rákattintasz az USER NAME mellett jobbra mutató nyilra.
- Megnyomod a NEW feliratú gombot
- Beírod a neved (Nick neved stb.stb.)
- Megnyomod az OK gombot.
- Lenyomod a nagy ablakon is az OK gombot. (Esetleg a Description -hoz írsz valamit.)
- Visszaérkeztél a fő felületre.
- Megnyomod a SERVER felirat mellett a jobbra mutató nyilat.
- Megnyomod a NEW gombot
- Beírod: Artagora
- Megnyomod az OK gombot
- Hostname or IP - ide beírod a megadott IP címet
- Port number - ide beírod a megadott portot
- A többit úgy hagyod ahogy van, majd megnyomod az OK gombot.
- Majd végezetül megnyomod a nagy feliratú CONNECT gombot.
- Ezután belép a ventriló a szerverre.
- Mi a Room9 -es szobában vagyunk.
- Duplán kattintasz a Room9-es szobára és már bent is vagy.
- Ha bejöttél van baloldalt egy CHAT feliratú gomb.
- Arra kattints majd írd le ha valami nem ok és segítek.

Valakinek bármi kérdése van PM -ben vagy email-ben írjon rám és segítek.