Igen, pontosan erről beszéltem. Lehetőség és igényesség között szakadék tátong.

Mivel én is inkább fotózok a képein nagy mérete miatt, abszolút nem tartom gáznak, feltéve ha a kép minősége jó. Mondjuk az én gépem egy majdnem 4 éves digitális őskövület még a 2 megapixeles korszakból, előfordul, hogy a fotó nem adja vissza azt a hatást, mint élőben a kép. De azon már totál kiakadok, hogy sokan egymás után nyomják fel a telefonnal fotózott képeket, amikből szinte semmit nem tudok kivenni, mert kis felbontású, sötét, vagy életlen. Sz@rból nem lehet homokvárat építeni...

Ahoy!

Természetesen nem gáz, ha egy rajzot vagy festményt fényképez valaki és nem áldoz scannerre. A gáz inkább azzal szokott lenni, ahogy ez néhány esetben meg van valósítva. Naponta találkozok olyan alkotásokkal, amik remekül sikerültek, van bennük fantázia, élet, tehetség, és az egészet elrontja az alkotó azzal, hogy mobiltelórol leklattyintya...
Oda az élmény.
Megértem persze, hogy van akinek csak erre van hírtelen lehetősége, de hát könyörgöm. Ha megnézek egy vizuális alkotást, akkor szeretem élvezni azt. Ahogy eláraszt a színeivel, megborzol a formáival. Ehelyett sokszor úgy érezhetem magamat, mint aki szokol rádióval próbál Mozartot hallgatni egy gyorsforgalmi aluljáróban a sávok között, csúcsforgalomban.
Magyarán az oly sokszor elmondott ide is érvényes: próbáljunk meg egy kissé minőséget képviselni!
És nem csak a művek megörökítésében, de jó lenne sokszor magukban a művekben is, gondolok itt elsősorban a "mobillalkattintottamakocsiszélvédőnát merannyiraszépvót" jellegű képekre.
S kinek nem inge . . .

Üdv:
GlaBowSky

ezzel csak azt akarom mondani h szinte mindenki aki nem scannal hanem fényképez kétségbe van esve a kép minősége miatt pedig szerintem nem gáz ! vagy szerintetek igen?