Csak két idézetet szeretnék hozzáfűzni az előttem szólókhoz! Az egyik Salvador Dalí-é lenne: Csak olyasmit olvasok szívesen, amit nem értek. S mivel nem értem, számtalan értelmezést el tudok képzelni.
A másik pedig ha jól emplékszem Paul Valéry-é: Olyan költészetet szerkeszteni, amely csak költeményeket tartalmaz, lehetetlen. Ha egy darab csak költészetet tartalmaz az meg van szerkesztve; az költemény. De nem költészet!

De végülis nem ezért írtam, csak gondoltam idevág!!!
Valójában a mondandóm lényege az lenne, a hozzászólásokat olvasva arra gondoltam...

Nem írom körül (in medias res) hehe...

Akit érdekel: http://iwiw.hu/pages/user/userdata.jsp?userID=11551306 (csak azért a link mert itt bővebben le van írva) Irodalmi magazinomhoz keresek verseket, novellákat stb. Aki úgy gondolja iwiwen elér vagy a saman@egon.gyaloglo.hu mail címen!

Gabriel kikapsz...elkezdtem írni a véleményemet, de inkább beleolvastam mit írtak előttem, ne írjam ugyanazt...majdnem sikerült :o) Én magamnak írok...lehet egy verset sem fogok feltölteni....több tucatnyit írtam, de sokszor kitörlöm, vagy jó mélyre rejtem, nekem sem kell közönség. Max. akkor ha valakinek írok. Akkor jól jöhet, ha elolvassa. Az a lényeg, hogy élvezem, akkor is ha csak én olvasom, akkor is ha csak én értem...

Bocs de nem olvastam végig az összes hozzászólást ezért lehet hogy valakimár írt ilyen vélemény de szerintem egy versnek értékeket kell közvetítenie jókedvről gondtalanságról és teljesen önfeledt érzésekről senki nem ír tehát egy vers alkalmas az időtlen időket túlélni mivel szerintem soha nem fog olyan kor eljönni az emberiség történelmében ahol minden szép és nincs gond szóval az emberek előveszik a több száz éves irományokat és rájönnek hogy nem csak nekik van problémájuk gondjuk hanem már azelöttük "X" ideje élőknek is voltak .. Nem tudom mennyire érthető?:)

Sziasztok! Nem is tudom! Én soha nem azért írtam verset, h majd mások mit szólnak hozzá vagy ilyesmi, hanem, mert már bizonyos dolgokat muszáj volt magamból kiírni, mert különben csak emésztettek volna belülről tovább! De azért felraktam ide, pusztán, h kritikát kapjak, akár pozitívat, akár negatívat....Érdekel, h tetszenek-e az embereknek a verseim, attól függetlenül, hogy nem a külvilágnak szánom azokat!

Főként bogumil hozzászólására reagálva; az általános értelmezés szerinti "művész" exibicionizmusa nélkül a művészetnek sincs létjogosultsága.
Az, hogy eme exibicionizmust az internet mint eszköz miképpen szolgálja, illetve, hogy az internetet milyen technikákkal használják ki hajlamuk kielégítésére gyakorlatilag csak mint a megjelenés technológiája érdekes.
A Guttenberg "galaxis" kialakulása előtt a művészeknek/költőknek csak a saját fizikai megjelenésük környezetében volt esélyük hatást kiváltani (hiszen minden alkotó, aki nem a fiókjának gyárt tartalmat, erre vágyik). A nyomtatással, később az internet megjelenésével egyszerűen annyi történt, hogy a költemény, a kép, az alkotás másokhoz (ti. olyanokhoz akivel nem volt fizikailag egy légtérben) is eljutott a hatás. Ez eddig nem baj.
Szerintem a probléma ott adódik, hogy a közvetlenség megszűnésével megszűnt az a fajta kontroll is, mely az alkotókat közérthető és az emberek többségét foglalkoztató problémákat/élményeket megfogalmazni szorította.
Így alakult ki fokozatosan az a belterjes irodalom, mely csak a "beavatottak" számára érthető és élvezhető. A korai úgymond népi költészet/művészet helyét átvette a zene(a populáris zene) és a film (a populáris film) és az ipari alkalmazású képzőművészet. Innentől kezdve számolhatunk azzal, hogy egész művészeti ágak vesznek el a sznobizmus ködében (közönség szempontjából) mint például a vers, vagy a kortás festészet, illetve az un. művészfilm stb. És olyan iparágak kerülnek a helyére mint az ipari formatervezés (nem mondja senki, hogy egy jól eltalált autó, vagy telefon formaterve nem érinti meg "művészileg"), a webdesign, a reklámfilm és a videoklip de gondolom sorolhatnék még párszázat.
Tehát egyszerű átrendeződés történt. Az artagora és a többi művészeti site gyakorlatilag reakciós jellegű, afféle ellenforradalmi tevékenység, amely egy viszonylag új eszközt (internet) használ a régi relációk (úgy általában a MŰVÉSZET és a plebs közvetlen viszonya) újbóli visszahozására újraértelmezés nélkül. Ha sikerül, annak csak örülhetünk. De azt már mindenképpen elértük (többek közt az artagora közössége), hogy a mezítelen művészet iránt érdeklődők nem csak a mainstream "erdőspéterei" által kiválasztott műveket láthatják, hanem bárkiét. És itt találhatunk/közzétehetünk rejett értékeket bőven. Ráadásul a plebs véleményét is megismerhetjük a hozzászólásokon keresztül. :) na ezt jó bő lére erisztettem.

onnantól kezdve,hogy ide vagy más fórumokra beküldöm, nem csak magamnak szól. szerintem..

Hát ami azt illeti a versnek nem nagy becsülete van,mert minden második ember költőnek valja magát kies hazánkban. Tehát a versözön elönt bennünket.Két éve figyelem,hogy egy lapon felrakja az összes termését mondjuk 20 költő,akik megbarátkoztak egymással és egymásnak hsz-elve,igencsak jól érzik magukat. Aztán valamelyik kirepülve felfedez egy szűz lapot. Rárepül.megpakolja,s hivja maga után az előző lapon szerzett barátait. Ők is megpakolják az új lapot. Szereznek még 20 barátot. Mostmár 40 en repülnek egy másik tőlük még szűz lapra...és elkezdödnek a TALIK. Szervezik havonta sok lapon a találozókat.Felolvasnak,saját,vagy más versekből,kis esszé előadásokat tartanak,ismerkednek ,puszilkodnak stb.Kialakul a lapon egy szoros belső kör.Ők aztán körbe nylják,puszilják,hsz-elik egymást és ez kielégiti hiujásukat és becsvágyukat. Innentől önmagukon kívül egymásnak írogatnak. Nem rosz ez,legalább elvannak egymással. A nyomtatott sajtóban kevesen jelenhetnek meg. Kiadásra meg ne is gondoljanak,hacsak nincs annyi pénzük,hogy kiadják és osztogassák a barátaiknak. Vannak még az antológiák.A magyar irók Szövetésgétől kezdve a Svájci Alliterán át,10-15 ooo Ft/oldalért bekerülhetsz.És nyomtatásban láthatod becses alkotásodat.Én ismerek két írót,aki igy került be a köztudatba és 10 év alatt rendszeresen kiadják a műveiket.Egyik költő-a másik iró. És vidékiek:Dunaújvárosiak. Sokaknak ez csak hobbi marad-némelyek akiket felfedeznek,s tényleg jó műveket alkotnak,azok boldogulna a piacon való megmérettetés által. Bogi

annyit mondok L'art pour L'art szerintem ez mindent elmond a vers legyen szép és okozzon örömet annak aki írja és annak aki elolvassa

Én igazából ezzel arra gondoltam, hogy mondjuk a 19. században a költészet és a szépirodalom a mai modern média szerepeit töltötte be, 20. század első felében a jazz olyan széles réteget mozgatott meg, mint később mondjuk a Beatles. Az igazi kérdésem tehát az, hogy vajon eltűnnek-e a különböző művészeti formák és csak maga a művészet kerül megnyilvánulásra örökkön örökké más és más formában, vagy képes a költészet arra, hogy fennmaradjon még sok-sok ideig. És nem célom vitázni, inkább mások véleményét is meghallgatni. Köszönöm, hogy te leírtad a tiédet

Véleményem szerint hasonló a helyzet, mint a jazz zenével. Nagyrészt azok szeretik, akik csinálják is. És ez nem túl széles réteg.