Bien, Mera, amit leírtál, az kétségtelenül igaz, különbözőek vagyunk, hál' Istennek vagy istennek, de ez egy percig sem volt kétséges bennem. Így utólag végiggondolva még számomra is érthetetlen a kérdés, amit feltettem, dióhéjban annyit mondanék, hogy akiket nem érdekel, azokat nem fogod tudni meggyőzni, és nem is kell. Nem ez a cél, akkor jó, ha valaki véletlenül vesz a kezébe egy verset mondjuk és az hatással van rá. Mindekinek van - szerintem - egy ilyen alapmű... ...Summa summarum, a művészet a lejjebb leírt okok miatt fog minigis létezni és ez az, ami jó! Nem kell igazából félni, hogy elmúlik.

Tovább gondolva az olvasottakat, én azt hiszem, meglehetősen sok fajta ember van, akik különbözőképpen élik meg a szerelmet, vagy akár egy hajnal illó hangulatát. Ki-ki milyen érzelmi beállítottságú. Ezért ha valaki egyénileg azt ábrázolja, hogy ő hogy élte meg ezeket, akkor az nem feltétlen kelt déja vu érzést másban. Millióféleképpen be lehet állítani. A finomlelkűeket vonza talán a tiszta érzelmek ábrázolása, a racionálisan gondolkodók elmélyülnek az érzelmek miértjén, eredetén és azok sokszínűségén, amelyek sok esetben negatív töltéstől sem mentesek, és végül akiket "húz a dudva meg a muhar", őket nem érdeklik efféle "hülyeségek". Minél mélyebb érzelmi életet él egy ember, annál nagyobb az igénye szépre, ami jó érzéssel tölti el, (Itt megemlíthetjük a hiúságot, pl. a szerelmes levelek, amelyek legyezgetik a hiúságot ezáltal táplálják az érzelmek hevességét, legyen szó nőről, vagy férfiról.) Az "ékesszólás" is talán ilyen célból fejlődött mesteri szintre, mióta kedves őseink lemásztak a fáról, mert hát létünk elsődleges biológiai célja a szaporodás. Később históriákat, énekeket találtak ki. (A középkorban keresettek voltak a lantosok, na meg a hölgyek is kedvelték őket meglehetősen, ha hinni lehet a mendemondáknak; mostanság meg dúl a sztárkultusz.) A kézügyességet igénylő szépművészti alkotások (festészet, szobrászat stb.) talán az ajándékozásra vezethető vissza, Kezdetben sajátkészítésű tárgyakat ajándékoztak egymásnak, és kereskedtek velük, csereberéltek. Nem mindig léteztek supermarketek ;> Nagyon dióhéjban valami ilyesmire tudom visszavezetni az alkotókedvet.

Tegyük fel, feltételezzük, vagy akár szögezzük le, hogy a minket körülölelő és minket tartalmazó világ az alap. Most pedig induljunk el a következő gondolatmeneten:

1. A szerelem. Mindenki vagy majdnem mindenki volt már szerelmes. Az évek folyamán rengeteg művész megpróbálta már leírni, megfogni, átadni az érzést, ám 100%-osan még senkinek nem sikerült.
2. A hajnal. Egy másik nagy (többek közt nekem is) fontos téma, múzsa. Rengeteg féle hajnal van. Ebben a témában is születtek már művészeti alkotások. És szintén nem tudta még senki teljes szépségét, szomorúságát..etc.. átadni.
3. A barátság. Egy őszinte barátság az élet egyik nagy ajándéka, leírni, definiálni, megfogni szintén csak nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem lehet.


És mégis, átérezzük ezeket a dolgokat, velük élünk, részünk. Gyakran eszembe jut, hogy egy-egy ilyen élethelyzet, érzés szinte már művészeti alkotás. L'art pour l'art. A szerelem, a hajnal és a barátság is létezik anélkül is, hogy megfognánk.
Elmondtam ezt a gondolatomat egy barátomnak, aki azt mondta, hogy hogyha minden öncélű, önmagát megmagyarázó, akkor a médiumok teljesen feleslegesek. Nincs szükség szerelmiköltészetre és egyáltalán semmiféle művészetre. És ez a leggyönyörűbb az egészben; ha l'art pour l'art módon ön-értendő is bármely a feljebb felsoroltak közül, attól még nekünk nem megfogható, nekünk is szükségünk van magyarázatra, kézzelfoghatóságra. A művészet erre alkalmas.
Soha nem hittem istenben, annál racionálisabbnak gondoltam magam. Most sem azt mondom, hogy a barátság vagy bármilyen hasonló megnyilvánulás isteni eredetű. Még csak azt sem mondom, hogy valaki vagy valami megteremtette ezeket. Maguktól is kialakulhattak. Nevezhetjük ezt természetnek is. A "főművész". Kicsit vallásszagú az egész, ezen én is meglepődtem és az általam, saját magamnak felállított dogmák vadul tiltakoztak is ez ellen. Ezért is nyitottam ezt a témát, hogy más véleményét is meghallgassam. Tehát, ha valaki hozzá tud ehhez szólni, kérem tegye meg!