szúrkál és tüntetni
nem éri meg, táblámba
rajzszöveget nyugtalankodok
simábbnak képzeltem ma
ígyis-úgyis járhatok
kéz a kézben egy madárral,
aki felkészült a földön
élni a szárnyait eladva
valaki másnak, aki repülni akar
de nem tudja haszálni,
s az élete az ő lelkén szárad majd..
óh, madaram, miért vájtad lapockájába?!