Nehéz, vészterhes ez az éjszaka,
Füsttel terjeng a vér szaga.
Rám vicsorgó lidérc-angyalok
Éhes mosolyai pislákolnak...a csillagok.

S anyjuk, az őrült dáma is rám mered,
Sápadt köd-arcával ölelkeznek a fellegek.
A szél táncra kel az éji neszekkel,
Lelkemben az utolsó gondolat veszett el,

Mert megelevenedik szemeim előtt,
Ahogy szívem újra s újra romjaiba dőlt.
Súlyos sártenger alatt lassan haldoklott,
S mint most engem, őt is csak félelem ölelte ott.

Átkozott rettegés...hazug lidércnyomások
Kergetik ki lelkemből az utolsó ép dallamot.
De ha csend vesz körül, hallhatod.
Éneklem a széllel, nélküled nem vagyok.
Ha elengeded, újra meghalok,
Éjjelenként suttogó kísértetdal maradok.