Lelkem sötétjében elveszve
Bolyongok, egy ösvényt keresve,
De az Éjben csak a Holtak Útja,
Amit látok, S Ő hívogat újra.

Fényt keresek az éjszakában,
De csak hazugságok szikrája villan.
Egy mosolyt keresek csak...
De rám emlékeim vicsorognak,
Mint véremre szomjazó démonok.
Egy lesz testem az éjjel, beleolvadok.
A Sötétség gyermeke vagyok.

Üres szívvel, elillant reménnyel
Még űzök egy vágyat szenvedéllyel.
Könnyem hull, egybefolyik a vérrel,
Mely testemből szivárog az utolsó éjjel.
S lassan a fekete földdel összeolvadok:
A Sötétség gyermeke vagyok.