Vonyít a lét. Holt e táj Ember!, ahol jársz!
Itt kéjes orgiába fullad minden szűz vágy.
Pusztulat s Vég bűzlik a Fenevad torkából.
Remélj! Nem kapsz egy szeletet sem a tortából!,

mert halott virág nyílik lépteid nyomán!
Vak gyermek gazok közül virágokat gyomlál...
E világon abszurdumként dobban az élet:
fehér bárányként született, de bűnőssé lett!

Millió éhessé száradt cserepes száj,
elfogyó, aszott testükre már a légy sem száll.
Kietlen síkságra puffanva hulló köröm.
Silányságba veszve elkárhozott az öröm.

Bp., 2006.06.12.