Csak bosszúvágy
És gyűlölet,
És harag és átok,
És sírig tartó fájdalom.
Én csak ezt a szerelmet láttam,
Ebben éltem, és reméltem,
Hogy nem érzem majd,
Senkinek szemében.

Nem akartam,
Hogy heg maradjon
A boldog percek helyén,
És hányingert keltsen a gondolat,
Ha netán nyomot hagy bárkiben,
Hogy megpróbált szeretni,
Tisztán és szelíden.

Nem akarok mást
Csak egyet, csak most,
És csak mindent, csak mindig,
Amíg még lehet
Mint az éhező gyermekek,
Akik reszketve habzsolnak, ha jut,
Hátha elfogy, vagy elveszik,
Vagy holnapra új ínségre
Ébred fel a Nap.

Így találtál, szántál,
Új életre, szíved melegített,
Mint egy átfagyott kis ebet.
És most minden perc kétség —
Mikor múlik el,
Mikor leszek átok,
És sorscsapás,
Amitől megszabadulván
Helyére zökken a világ.

Most még tudnod kell, őrölt vagyok —
Ha kell tűzzel támadom a napot,
Zajló folyóba ugrom,
De kulacsomban őrzök vizet.
A sivatagba zsebembe kis homokot viszek,
Szerelmemre szerelmes szívem
A legnagyobb veszély,
S ha verset írok,
Agyamban melyen, titokban elrakom
A sort, amelyben szeretlek,
Tébolyultan,
Nagyon.