Zegzugos lett a pára
merta fű harmatos mára.
Hiába mutat zöldet a lámpa,
akkor se megyek se előre,
se hátra.
De hátha a piros lámpa
bennem, fejemben
valamit kivált majd.
Menj, maradj
kell, nem szabad,
Veszély, vigyázz!
Baj ér, ne hibázz!
Inkább most
figyelj rám!
Szerelmed szeresd,kényeztesd,
soha ne érezd,hogy Ő van neked,
ez a természetes.
Nem szokhatod meg,hisz el is mehet,
belőled épp elege is lehet.
Mert elhanyagolod,
észre nem veszed, hisz
oly evidens, hogy van neked mindig.
S emiatt magadnak
túl sokat megengedsz.
De fogalmad sincs,
hol a határ
tőled mi mindent tűr el.....
Hisz azon túl egy más élet vár
a nélküle-lét, mi agyon kínoz
majd megtudod,
de inkább ne hazardírozz!

Szeresd, figyeld, dédelgesd
nagyon érezze, hogy szereted,
s hogy mennyire fontos neked.
Mindig tudasd vele, ha kell,
ha mégse.....
Mert ma is zegzugos a pára,
s ami ezt kiváltja,
te magad,s az ő
pillanatnyi, de ijesztő
hiánya.