Mit ér a mosoly, ha nem őszinte?
Mit ér a társ, ha hazugság szülte?
Mit ér a tengernyi könny, a bánat,
Ha a szív vigaszt nem találhat?
Mit ér az ünnep, ha nehéz a gyász súlya?
Mit ér a boldog pillanat, ha a bánat elnyomja?

Mit ér sugárzó smaragd szemed,
Mit ér a szíved, ha sosem szeret?
Mit ér karod ölelése, amely kér-követel,
Ha adni nem képes, s élve elföldel?
Mit ér halk szavad, mely álmomban szól,
Mit ér, ha nem tudhatok titkaidról?

Mit ér már a test, ha a lélek halott?
Mit ér mindaz, amit az élet adott?
Mit ér az értelem, az álmok, a harag,
Ha a szerelem örvénye elsöpör, elragad?
S mit ér a kérdés, ha nincs már felelet?
Arcom felel. A tükörképem adja az utolsó kenetet.