A kín gyilkos megváltóm...
Könyörületes hóhérom lesújt...
A kín gyilkos megváltóm...
Árnyként szívem rejtekébe bújt.
A kín gyilkos megváltóm,
Ígérettel mérgezi lelkem fájón.
Hallom búsan kongó lélekharangom,
Bánatomat szívettépőn világba kiáltja hangom.
Fekete vérfolyam a képzelt Édenbe vezet,
Összeférceli széttépett lelkemet.
Halkan a világ méhébe temet
A fagy, kikaparja elvetélt életemet.
Hálójával fátylat von körém az örökkévalóság képe
És álarca mögé bújva kerget múltam réme.
Halld a lélekharangot! Halld: érted szól.
Halld utolsó szavaim, s jegyezd meg őket jól.
Halld rég holt lelkek utolsó sikolyát,
Add kezed, Elmúlás, régi, szerető barát!
Bontsd virágaid, s teljesítsd be vágyam.
Hadd nyomja álmaim teteme halálos ágyam.
Hadd szeresselek, hangzik elhaló sóhajom.
Hallgasd meg szavaim, vért hívó óhajom.
Halld a vészt, mely lelkem rágja,
Halld a kínt: meghasadt szívem szikrája.
Halld: egy szerető szív, ahogyan megszakad.
S utána csak nyomok a porban-csak ennyi marad