- És te valóban 'az' vagy??
- Ja. izé színész vagyok - mondta Haito majd egy határozott mozdulattal átvetette karját a lány vállán. Cellyta nem ellenkezett. - Eegy..sorozatban játszom. Sci-fi - vigyorgott, s nem jött rá, hogy ő maga is egy 'sci-fi' lakója.
- Óóh, az olyan, mint a Majmok bolygója -(25880. feldolgozása, ezt persze már nem tette hozzá, a szám túl nagynak bizonyult agytérfogatához képest. Döcögősen futkosva az idegpályákon nem jutott el a tudatig.)
Cellyta igen szép teremtés volt. Még a nők sem parancsolták volna ki ágyukból, lévén kétnemű. De ezt Haito nem tudta. Sem azt, hogy az egész egy virtuális valóságból 'rászabadított' hologram. Csábosgatóan folyt a konverzáció.
[Haito Mirla most lefagy, hirtelen Nitrogénvihar söpört át a termen. Cellyta eltűnik. 'Cellyta igazából egy ellenséges civilizáció harcosa volt, aki el akarta csábítani -mert olyan jóképű és mert- információkat akart szerezni!' - gondolta önelégülten fagyott fejével a férfi. 'Eez igen!']
Felpattant a szeme: - Azta ez jó!
Igen, a kitudja hanyadik civilizációs ártalom és drog. Enyje. De ez senkit nem hat meg, már a gyerekek is 'fogyasztók'.
Néha meglepődik. néha meglepődik azon, hogy mi is számít igazán annak -bekapcsolva hagytam a pipacsdetektorokat, affene.- és mosott arcába bámul némely virágnak. Virágok akkor persze már nem léteznek. Akár a virágokat, mindent beszippantott a végtelen a szűk sötét csőszerű mogorvaságnak csúfolt univerzum.
ez lett, ez lett ez volt ez lett.
döntse el mindenki, mennyiben volt benne része. az érték valószínűleg elenyésző..
Haito Mirla parancsnok nem volt elég óvatos. pedig hallotta a mamája hangját: - Légy óvatos, fiam! Csak légy óvatos..

vége