Másfél éves voltam tán, mikor megismertelek,
Mondták, első perctől megszerettelek.
Ha beteg és lázas lettem, ott voltál velem,
Ápoltál, s közben fogtad kezem.
Nagylánykorom lázadó korszakán is
Mellettem maradtál,
Meglehet, igazat nem mindig adtál.
Belátom most már,
Hisz nekem is gyermekem van,
Nehéz szülőnek lenni, a kamaszkorban.
Utólag sok mindenben igazat adtam,
Kár, hogy nem kellő pillanatban.
E pár sorral köszönöm, hogy felneveltél engem,
Mert tetted ezt, becsülettel és szeretettel.