Elmúltak a gyermekévek, itt a nagybetűs élet,
Van előtted út elég, rajtad múlik melyikre, lépsz.
Most kiderül, amit tanultál, hasznodra válik-e,
Vagy elmerülsz az élet sáros mocsarába, nyakig.
Ha a rosszat választod, s elmerülsz benne,
Segítségért kiáltani kár, hisz nem halja senki már.
Nem hallja sok barát, ki figyelmeztetett,
Hogy ne szúrd el az életed.
Nem hallják már, szüleid se, kiknek csak rossz szót adtál,
Kiűzve szívedből őket, hátat fordítottál,
Mert ők csak dolgozó, güriző emberek.
Majd Te megmutatod, hogy kell élni az életet!
S most a mocsokba, sárba árván,
Se barát, se szülő nem szán már,
Egyedül maradtál, s csak ki lát, undorodik tőled,
Nézz csak magadra, ez lett belőled!
Ha hallgattál volna a jó szóra,
Most ott állnál, te is a jó sorba.
Lennének álmaid, mit elérhetsz,
Ha igazán küzdesz érte,
Családod és barátaid, akkor mondhatnád,
Erre a világra születni megérte!