Az életem egy része végleg véget ért,
Másként forog már, a megszokott kerék.

Gyermekkorom szép évei véget értek mára,
Zavartan állok a történésre várva.

Gyermek voltam mostanáig, és ennek vége,
Álomként kísért a múltam emléke.

Vissza tekintek emlékeim képeibe,
Elmélyedek életem emúlt részeibe.

Végge! Enyi volt, mi eddig volt,
Régen volt, mikor Apám szólt:

"Kisfiam, ha felnősz megérted az életet."
Mára már étem azt mi élni késztetett.

A szünidő ellszáll, véget érnek az iskolévek,
A munka marad és az emlékképek.

Vért izzasztó muka, és állmok élnek bennem,
De az indulásra sajnos kilátás az nincsen.

Sírva tekintek szüleim szemébe,
Mert nem maradt más csak a szép jövő reménye.

De nam adom fel, hisz túlélni tanultam,
Előttem lebeg, minden mit akartam.

Képes vagyok rá, megteszem mit tehetek,
Felemelem arcom, és a jövőbe tekintek.

2004.05.17