Hajnalban mikor az esőcseppek,
Kikristályosodva jéggé lettek,
Leszállt a köd az erdők fái közt,
Halkan suttogott a feledhetetlen.

Ott dobbant a szíved utoljára,
Ott hallottam hangodat.
Ott volt akkor a feketeség,
A holt kövek sírták a múltadat.

Ott a pokol ahol a szív,
Egymagában zakatol a tett,
Melyben véred vettem,
Te egyetlen egy...

Elfeledve lépteidet,
Hangod selymes dallamát,
Ott hagytál egymagamban,
Érezvén véred illatát.

Táncoltak nekünk a bokrok lombjai,
A magasló fű illata mint,
Fénylő ajkú kábulat,
Alaktalan mozdulatok viharában.

Ott a pokol ahol a szív,
Egymagában zakatol a tett,
Melyben véred vettem,
Te egyetlen egy...