Feltöltve: 2004-07-26 19:26:45
Megtekintve: 6195
A Harangok
Volt úgy, hogy a csendben,
Elolvadtak a gyertyák.
A feketeség ajándékai,
Megérkeztek a színtelenséggel.
A harangok oly távolinak tűntek,
A harangok egyre messzebbről sírtak.
Az erdő fái közé temették a hangokat,
Az avarba süllyedt ágak lelkeit.
A bokrokon nem fújt át a szél,
A levelek holtan csüngtek a föld felett.
A harangok oly távolinak tűntek,
A harangok egyre messzebbről sírtak.
Mikor virradni kezdett, csend lett,
Semmi sem mozdult odakint.
Mert ott voltunk már kedvesemmel,
Hol csak a holtak értik szavaink...
A harangok egyre messzebbről sírtak...
Elolvadtak a gyertyák.
A feketeség ajándékai,
Megérkeztek a színtelenséggel.
A harangok oly távolinak tűntek,
A harangok egyre messzebbről sírtak.
Az erdő fái közé temették a hangokat,
Az avarba süllyedt ágak lelkeit.
A bokrokon nem fújt át a szél,
A levelek holtan csüngtek a föld felett.
A harangok oly távolinak tűntek,
A harangok egyre messzebbről sírtak.
Mikor virradni kezdett, csend lett,
Semmi sem mozdult odakint.
Mert ott voltunk már kedvesemmel,
Hol csak a holtak értik szavaink...
A harangok egyre messzebbről sírtak...
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2007-11-21 08:52:26
Micsoda hangulata van... rideg...persze hogy tetszik.
2005-01-21 22:48:00
Thx
2004-09-09 18:46:48
Szép, hangulatos vers! Üdvözlettel: Lelkes Miklós