kinyílt egy virág
és én bennefelejtve magam
babábozottan vártam
selyemgubómban
'arra'..az egy hiányra,
ami szerint talán
megbújva egy hajtás
szürke ködös falán
elidőzünk. ahol az arcokba csap
a szépség hibája
összecsúszik a nappal,
szoros ruhája
lebotlik a tű hegyén
táncoló lényekről, hátra-
dobva haját még
utoljára felrágva a szája
szegletén bicsakló angyalt
és lehajtva szobája
falán a festék
megcsömörlik a hideg lába-
kelő hangtanára s két
hinta mellől arra hullámzik el,
ahol talál egyet, ami kis fának megfelel
majd belebújik, szikraként felesel az égő szirmoknak..