Feltöltve: 2006-06-12 15:50:50
Megtekintve: 5997
Csillaggyász dal
Mihelyt vége lett,
És eltűntek a sötét fellegek,
Csak a sivárságot figyelte,
Világunkért egy könnyet ejtett.
Végigcsordult fényes arcán,
Simogatva tündöklő ajkát,
Lelke szennye megfagyott,
Ennyi volt mit ő adhatott.
Dalát hallgatták a bolygók,
Miként siratja a Földgolyót.
Lágy halk hangját társai is hallgatták,
A dalt folytatni ők is akarták,
De a kis Csillag
Ezt nem hagyta.
Ő volt ki legtöbbet nézte a zöld mezőket,
A virágok fölött táncoló bárányfelhőket,
A víz tükrén át fickándozó halakat,
És az ég kékjén szálló madarakat.
Dalával ő akart tisztelegni a koporsó felett,
Mikor eltűntek a halott felől a sötét fellegek.
Ritmusra járt énekére a Naprendszer,
És a Tejút is együtt gyászolt vele,
Simogatta lelküket a meleg ének,
A hideg Űr Köztársaságból távozott egy lélek.
Ám a dal lassan suttogássá vált,
Az űr hidegét megtörte egy kiáltás,
Aztán hirtelen csend lett,
És mindenki tanúja lehetett,
Ahogy egy csillag szíve megrepedt.
És eltűntek a sötét fellegek,
Csak a sivárságot figyelte,
Világunkért egy könnyet ejtett.
Végigcsordult fényes arcán,
Simogatva tündöklő ajkát,
Lelke szennye megfagyott,
Ennyi volt mit ő adhatott.
Dalát hallgatták a bolygók,
Miként siratja a Földgolyót.
Lágy halk hangját társai is hallgatták,
A dalt folytatni ők is akarták,
De a kis Csillag
Ezt nem hagyta.
Ő volt ki legtöbbet nézte a zöld mezőket,
A virágok fölött táncoló bárányfelhőket,
A víz tükrén át fickándozó halakat,
És az ég kékjén szálló madarakat.
Dalával ő akart tisztelegni a koporsó felett,
Mikor eltűntek a halott felől a sötét fellegek.
Ritmusra járt énekére a Naprendszer,
És a Tejút is együtt gyászolt vele,
Simogatta lelküket a meleg ének,
A hideg Űr Köztársaságból távozott egy lélek.
Ám a dal lassan suttogássá vált,
Az űr hidegét megtörte egy kiáltás,
Aztán hirtelen csend lett,
És mindenki tanúja lehetett,
Ahogy egy csillag szíve megrepedt.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2006-06-12 21:46:14
Köszi:)
2006-06-12 21:01:59
Nagyon király !!!