Régen volt, mikor megismertelek
Nem voltál más, egy fiatal gyerek
Arcod, szemed, szíved kiskorú még
Agyad, tested, lelked felnőttebb rég.

Tudtam, eljön az idő, felnősz majd
Nem én kellek majd neked, inkább hagyj!
Az életben soha nem feledem
Veled mily boldog voltam, Kedvesem.

Eltelt sok év, az arc nem változott
Talán csak jobb lett, s komolyodott
Szíved, lelked nagyobb, mint valaha
Gyarapodott emléked temploma.

Felnőttél, el kell hogy engedjelek
Felnőttél, én így is megértelek
Lehet, elmész most tőlem messzire
Gondolataimban élsz örökre.

Néhanap, ha hiányoznék neked
Csak gondolj rám, és én veled leszek
Az érzés mi összeköt bennünket
Kölcsönös Tisztelet és Szeretet!