Elkezdett esni az eső, és így minden ember igyekezett a múzeum előterébe jutni. Én is bevonultam a tömeggel. Átverekedtem magam az embereken és a pénztárhoz jutva, jegyet válltottam. Körül belül 50 60 ember várakozhatott a tárlat megnyitására. Bevallom én is kíváncsi voltam Munkácsy műveire. Egy Chagal után kész érzéki felüdülést jelentett számomra. A terem ajtaja mellet - amivel szemben álltam - Munkácsy Honfoglalás című alkotásának szénvázlatát láthattuk amolyan előzetesként. Pár perc múlva nyíltak az ajtók. Meg vártam amíg az áramló néptömeg bedúródik előttem, majd én is átadtam a jegyemet a jegykezelőnek, aki miközben eltépte azt diszkréten felszólított, hogy a mobil telefonomat kapcsoljam ki. Ezzel nem akadtt különösebb problémám hiszen már 3 éve nem tartok mobilt. Gondoltam kezdjük az elején és elindultam balkézfelé végigpásztázni a festményeket. Rögtön elsőnek, az Ásító inas című allkotással találtam szembe magam. A látvány nem csalt rá várakozásomra. Tényleg zseniális alkotásokat pásztázhattam végig. Hirtelen valaki megszólat mögöttem fenhangon. Egy tárlat vezető kezdett el beszélni a terem közepén. Nem is tudtam róla, hogy lesz tárlatvezetőnk. Mint utóbb kiderült ő is vendégként érkezett Pestről erre a kivételes alkalomra. Csaodálatos elánnal beszélt a festőröl és a képekről. Ebből nekem pusztán annyi károm származott, hogy a beszélő pont a Siralomház című festmény előtt állt meg és az emberek, pedig ahogy azt szokás körül állták. De oly módon hogy azt a fal részt úgy, ahogy volt eltakarták a többi látogató elöl. Így hát a Siralomház című festmény nem sikerült megtekintenem. ellemben sok másikat megnézhettem. Különösen sokat időztem a Honfoglalás címet viselő monumentális kép előt - amit megjegyzem máskor is látni lehetett itt ugyanis eza kép a Szegedi Móra Ferenc Múzeum tulajdona. Mi után végig néztem a termet elindultam kifelé. Nem vártam a vezetőre. A képek látványa jobban érdekelt, mit a hozzájuk fűzött művészettörténeti előadás amiböl -"halkan mondom " így is keveset értettem. Egy idős hölgy útba igazított a másik terem felé ahol olyan képeket láthattam kiállítva mint a Golgota, Vagy a Krisztus Pilátus előtt. Egyre töbször tünt fel az az érdekesség számomra, hogy kisebb képeken szereplő alakokat gyakran csempészett bele a festő nagyobb volumenű képeibe. Ám az egyik ilyen kisebb képhez érve észre vettem egy zárójeles feliratott: Tanulmány. Elkezdtem töprengeni, vajon mit jelenthet. Mikor a többi "tanulmány képet" is végig pásztáztam akkor érrt meg bennem a felismerés. Az önmagukban is zseniális képek csupán piszkozatai a nagyobb alkotásoknak. Ez után újranéztem az eddig magam mögött hagyott fesményeket kissé más szemmel. Egy vastag vonal húzódott a parkettán jelezve, hogy milyen közel léphet a látogató a képekhez. Egy teremőr rám is szolt ugyanis a Krisztus a keresztfán című fesmény - ami mellesleg a Golgota egyik ilyen "piszkozata" - nem a falra, hanem egy állványra volt kiállítvaés a csík ugyan annyival távolabb volt a faltól, mint akép és én ezt nem vettem figyelembe. Végig néztem a termet majd eljátszottam a gondolattal, hogy milyen jól mutatna egyik másik kép a szobám falán. Mikor kifelé indultam a múzeumból hallottam, hogy az előadó még mindig bezél. Nem érdekelt. A vizuális élmény bőven elégvolt számomra. Kiérve nyugtáztam a megállapítást: Érdemes volt eljönni.