Már véget ért egy rész.
Visszanézek! Kész!
Mit éreztem, még érze,
Hogy mi lesz,már nem kérdem.

Már tenném mit, az ösztön diktál,
Már nem az vagyok kinek hívtál.
Ne kérdezz mást csak engem hallgass,
Feltört a vad és büszke farkas.

Ereje teljében a holdat keresi,
Ugy mint Lokinak égi fiai,
Kik napon és éjjen át, kergetik a Lunát,
Hogy egy nap felfalják az éjszaka urát.

Sápadt fénye máig táplál,
De soká lesz, míg egyszer megáll.
Mikor betelesítem életem,
Arcomat a fénybe merítem.