Kihűlt testem majd megtaláljátok.
Akkor is csak kérdőre vontok:
"Miért nem mosol fel? Miért nem poszívózol"
... és szemem visszanéz vakul vak világ porából,

merev két karom, fagyott két lábam,
mellyel derekad átkaroltam...
A tekintetemen mély döbbent borzongás ül,
űzött lelkem egy megértőbb világba szenderült,

egy megértőbb, de nem jobb vlágba,
mert nem talál karom és lábam,
szerelmes halotti csókjaim semmibe vész,
mert porból lettem, porrá leszek, testem elenyész.

És az a kis sugárnyi hű remény
egymagában olyan csenevész,
hogy azt kimondani és gondolni sem merem,
hogy a hős engem megmentő királyfi Te leszel.

De félek kihűlt testem találod,
s holt arcomon szomorú mosoly
vár Reád, ölelő karom helyett. Óh! Ments meg!
Vigyél magaddal el oda, ahol megértenek,

egy szebb, jobb világba kihűlt testem!
Azt a testet, mely csak a Tied!
És szeresd örök álmom halovány mosolyát!
Szeresd! Rólad álmodok életen-halálon át.

És ha bánatomban meg is halok,
már örökre veled maradok.
Szeretlek. Élő-halott mosoly csak Neked szólt.
Lelkem Tiéd, de testemért szómorú reqviem szól.

Bp.,2004.04.12.