Beléptem az álmodba, elvarázsoltál,
messze jártunk, távolban,
csodák határán.

Nem kérdezted, hogy jöttem, honnan érkeztem,
megkértem, te vártál rám,
s, feléd lépkedtem.

Álmodban megtörténhet, amit szeretnék,
sétáltunk az égben fent,
a tejút peremén.

Azt kértem, hogy ne engedd, hogy felébredjek
amíg lehet szárnyaljunk,
a fellegek felett

Te, azt kérted álmodjunk, jövőt közösen,
így talán az ébredés
könnyű lesz, igen

Álmodjunk hát közösen, egy közös életet
s, nem kell félni attól,
hogy elveszíthetlek

Budapest, 2005. május, 3.