Ó kedves, hány éve már, hogy elhagytál,
De még mindig gondolok reád.

Szép is volt az a péntek délelőtt,
Lányként álltál az asztal előtt.

A szádon rúzsnak nyoma se maradt,
Hát újrakentem egy perc alatt.

Zöldnap volt ugyanis az iskolába,
Gáborból lett, Gabriellácska.

Estére randi lett a dolgok vége,
És megismerhettelek végre.

Gyönyörű szép szemed rögtön elárult,
Szívem feléd máris kitárult.

Boldogok voltunk abban a pár hétben,
A szerelem égő hevében.

Egyik reggelen rossz hírrel fogadtak,
Vicc ez talán, de csak hallgattak.

Meghalt a Gábor, mondták, de nem hittem,
Tréfa csak gondoltam, s nevettem.

Lelkem fájt mikor rájöttem, hogy igaz,
Meghaltál Édes, s nincs vigasz.

Koporsód előtt, búcsút vettem Édes,
Szívemben őrizlek, míg élek.

Neked szánom emlékül ezt a verset,
Tested meghalt, de él a lelked.