Szeretek kitaszított lenni,
Nem kell senkinek megfelelni,
Szeretek kitaszított lenni,
Nem kell semmit elfeledni.

Egyszerűen vagyok,
Nem olyan mint a nagyok,
Én igazán boldog vagyok,
Mert mint mindenki, egyszer én is meghalok

Nem várom a halált,
Bár rajtam múlhatna,
De ha már egyszer muszáj...
Csak lennék már túl rajta.

Van mikor sugárzik belőlem az öröm,
De van amikor magamat csak azon töröm,
Miféle képpen vessek véget a szenvedésnek,
Amit manapság csak úgy hívnak élet.

A valóság csak szenvedés, kínkeserv, és szégyen
Ezek azok a dolgok mik nincsenek a képben.
Eleinte senki nem látja őket, de azok csak jönnek,
Töretlenül jönnek, s ha itt vannak, jól meggyötörnek.

Néha viszont nem jó kitaszítottnak lenni,
Mert néha jó lenne mindenkinek megfelelni.
Jó lenne az biztos, de nincsen könnyű dolgom,
Nincs is elég erőm, és ezt ki is mondom.

S végül is rájövök én is a nagy igazságra,
Az élet mindenkinek olyan, amilyennek éppen látja.
Ha boldog vagy rózsaszín, ha szomorú fekete,
Alkalmazkodnod kell, ne kérdezd hogy lehet e,
Mindenki maga tudja mit tehet ellene.