Feltöltve: 2006-06-11 13:26:02
Megtekintve: 7920
ÉLET-tér és idő-HALÁL
Az idő múlásával a tér egyre nagyobb,
Ám nem az életre; inkább a távozásra.
Nehéz-e szembe nézni, s nem félni attól,
Ami még ismeretlen?
Érdemes volt-e az életünk?
Számvetés önmagunkkal - csak részben önmagunkért,
Ám valójában a világban betöltött pozícióink vizsgálata ez
(mit értem el, mire vittem?).
Amit hátra hagyunk az kinek értékes;
Nekünk vagy az utódoknak?
Az idő múlása a teret nem tágítja, hanem éppen zsugorítja, tömöríti,
Éppen úgy, mint testünket, hogy feladja a címzettnek valaki vajon vár odaát?
Ám nem az életre; inkább a távozásra.
Nehéz-e szembe nézni, s nem félni attól,
Ami még ismeretlen?
Érdemes volt-e az életünk?
Számvetés önmagunkkal - csak részben önmagunkért,
Ám valójában a világban betöltött pozícióink vizsgálata ez
(mit értem el, mire vittem?).
Amit hátra hagyunk az kinek értékes;
Nekünk vagy az utódoknak?
Az idő múlása a teret nem tágítja, hanem éppen zsugorítja, tömöríti,
Éppen úgy, mint testünket, hogy feladja a címzettnek valaki vajon vár odaát?
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2006-06-15 17:26:11
Nos igen, ezek a kérdések, mint már írtam, önmagunk kérdései önmagunkhoz, én csak felszínre hoztam őket. Az hogy önzőek vagyunk, s nem vesszük észre mik a határaink, és mi a tudat, mi a lélek és mi a matéria, az más kérdés. Tudod, szerintem egy olyan világban élünk, amiben a tapintásnak engedünk a legtöbbet, ez az érzékelés a kapitalizmus és a kizsákmányolás alapja, hite egy olyan világban, melyben az öröm így oly behatárolt lehet, csak éppen mély nem. S hogy mi az értelem és mi a cél? Ezt mindenki maga dönti majd el, mégis halálunk kiszámított pillanatában ugyanazokon a kérdéseken kattogunk - ki mosolyogva, ki még maradni vágyóan elégedetlenül... Köszönöm!
2006-06-15 13:44:12
Ismét egy elég súlyos munka tőled...mik is vagyunk ebben a kib@szott nagy tér-idő összefüggésben, amit világnak nevezünk? Csak egy porszem a végtelenben... és a végén jön a kérdés: csináltam-e egyáltalán valami értelmeset, vagy csak úgy léteztem a saját önzésemben? Szép és jó, ha azt hiszed, megtaláltad a helyed a világban, de valóban ez volt a célod? Ezekkel a kérdésekkel előbb-utóbb mindenkinek szembe kell nézni...
2006-06-14 20:51:43
Semmiképpen sem sietem el a dolgot, nem tudok vidámat alkotni, nem érzem benne a mélységet, nem érzek benne semmit. Nincsenek vidám munkáim, max vicces. Majd jobban leszel, ott az András, ő szeret!
2006-06-14 19:16:26
András mesélte az esetet, de nem gondolta volna, hogy írni fogsz erre a munkámra, azt hiszem amit leírtál, az ésszerűen s logikával mégis telien lezárja azt, amit kifezetni akartam. Ugyanezt tetted Az élet széppel is, s én köszönöm neked, hogy mélységet adtál a valóság által!
2006-06-13 17:41:10
Mindenkinek tükör ez, önmsga számára, a lényege hogy elgondolkoztasson, ha ez sikerült, már boldog vagyok, mert értelmet nyertem. Köszönöm! Tőled megtisztelő egy ilyen kritika, s köszönöm, hogy elgondolkodtál rajta, mert igazából ez az, amit várok. Személyes-személyre szabott, private-myself stuffokat.
2006-06-13 16:15:14
Te mindig érdekeseket alkotsz, és érdekes gondolatoat vetsz fel. Elgondolkodtató. Kinek mit jelent az élet értelme? Ki miben méri? Az "előbbre jutást" szellemi, vagy anyagi javakban? Egyszer rájön majd mindenki, mikor visszaszűköl a tér és az idő is olyan kicsire, mint a születés pillanatában.
Gratulálok nagyon jó!!!!!! (és gondolkodásra serkent, ami nagyon jó, szerintem. :)
2006-06-13 01:46:39
köszönöm!
2006-06-13 00:52:51
Már többször írtam, hogy milyen hihetetlen hangulatokat tudsz teremteni "kevert műfajos" képeiddel. Nagyon egyediek, igazán tetszenek!