- Ennyi! - robbant be a hang. - Most már csak azt kéne tudnom, hogy folytatódik! - Sétált be a színre Krew rendező. - Egy vagonnyi pézt szerzek azzal,hogy megfilmesítem, mi fog történni! - összecsapta a tenyerét. - Nah, fiúk, munkára. Haito, veled pedig van egy kis beszédem.
Haito felállt az asztal mellől azon tűnődve, mikor is kezdődött el a játék. Nem emlékezett. Az utolsó, amit tudott magáról,hogy egy zugban megbúva m'n'ms-t majszolt.
- Fiam, ebből hatalmas siker lesz.! És mivel te vagy a főszereplő, eleget kell tenned majd bizonyos követeléseknek. Persze csak miután ténylegesen evakuálták a Földet. - Haito közbe akart szólni - ne, hagyd csak - intette le a főnök.
- Tudod, a mai világban minden eshetőségre fel kell készülnünk, szóval, kérlek ne kövess el öngyilkosságot sikerek esetén - mosolygott rá.
- Hááhá persze értem már - emelte mutatóujját egy kicsit szeme elé Haito. Hiába, forgatás ide vagy oda, az a pohárka berg valódi volt. - Tudja, főnök - kicsit botladozva beszélt, sebaj - én, mint szakember nem értem, mi szükség ilyen hülye meg idélten..idétlen! ötleteket belevinni a..a mibe is? jahha! sorozatba! Én és Atna nem vagyunk hajlóak rá hajlandandóak -hiába,nehéz szó- egy tömegbutító sorozatban szerepelni! - vágta ki végre Haito.
- Meg kell minket ölni!
- ÓÓh már értem! - örvendezett Krew. - Hogy megölni! Hogy ez nekem miért nem jutott eszembe előbb.... - tűnődött.
Most már csak annyi a dolgunk, hogy megrendezzük - gondolta. - Bár Atna pajkos lány, hiányozni fog nekem.. - vigyorgott önelégülten és -hiába tagadnánk- kicsit perverzen.
- Nah fiam, menj, vár a munka.!
Haito elindult a kabinjába. Odakint tényleg perzselt a Nap -bár nem annyira, mint ahogy a sorozat felvételein mutatták. A Farba is tényleg létezett, sőt. A kitelepített lakosság nagy része ott élt, a másik pedig Farba 2-n. Mindkettő mesterséges égitest volt, bár olyan szép munka, hogy észre nem vették rajta. Valamiféle eljárással még azt is megoldották,hogy olajat (pontosabban olajszerű anyagot) is lehessen kitermelni. Mindezt csak azért, hogy kis nosztalgiát is fújjanak a farbai hétköznapokba: a Földön több milliárd éve nem volt olaj. Létezéséről a kutatások, valamint a Nyugatról megmaradt szerberonchipek tájékoztattak.
Haito lerogyott a kamerák elé. - Mára semmi kedvem folytatni! - a mellette elhaladó robot belecsípett egyet.
- Nincs lustálkodás, Haito kapitány, meg kell oldani a plazmaágyúk kérdését!
Mint látható, a forgatáson részt vevő mesterséges intelligenciák így valóban nem sugározták ama tényt,hogy a napok múlásával abszolút sorozatfüggővé válnak.
- Hess már', droid mittoménhány!
- De a kite.. - nem tudta folytatni, mert Haito arrébblökte, minek eredményeképp átesett két széken, és felrúgott két kameraállványt. Hiába. Könnyelműen kijelenthetem, a tudomány fejlődött az évmilliárdok során, de a kamera valahogy mindig kiesett a fejlesztések spektrumából. Így lehet,hogy az emberi időszámítás szerinti harmadik évezred nyitányán -első pár évében- használt digitális kamerákat gyártották és alkalmazták a mai napig (kis designe-váltással, de az majdnemhogy mindegy).
- Nem fogod föl, hülye robot, hogy semmi köze a plazmaágyúknak a féregjáratokhoz és legfőképpen nem a Heldúrhoz??! - rivallt rá. - És tudod mit?! Öljetek meg! Semmi kedvem ezt az agyalágyult kapitányt játszani. Megyek vissza az igazi hajómhoz, nem ez a .. - papírmasé díszletet akart mondani, fogalma sem volt,miért hiszen sosem hallott róla. Sőt azt sem tudta, mi az a papír. szóval) - plasztikterem! Fúj! Ittegykisfaal, ottegykisablak, undorító!
Majd ruganyos léptekkel körbejárt a stúdióban és minden egyes előrehaladott tíz-húsz centivel igyekezett elpusztítani a hatáskörében lévő tárgyakat. Magyarul (dehogy magyarul, új-földiül): minden, ami elérhető.
Haito csak dühöngött, dühöngött, mikor a rádiójában egy nyugodt bársonyos hang szólt vissza: - Vettem az adást, vétel, itt a Heldúr.