Elsüllyedt világok peremén,
Rég letűnt korok hajnalán,
Mélységekben, s az egek tetején
Született meg lassan s némán.

A semmi üres simítása volt,
S a minden teljes ölelése.
Az égen ott van, Ő a Hold.
S a nagy Nap az Ő fénye!

Se anyja, se apja nem volt,
Mégis volt, ami nemzette.
Fogant, született, sose holt;
Talán nem is élt, csak képzelte.

Adott, elvett; nem tett semmit.
Egyensúly Ő, a nem létező.
Van mit bezár, s mit megnyit,
Ezért nem tesz semmit Ő�

Mert amit ad, azt el is veszi,
Így nem tett Ő semmit idelenn.
Egyensúlyt tart, s jól teszi!
Szükség van rá, hogy legyen!

Szólok hát hozzá: "Köszönöm"!
S fáj egy kicsit, de már mégsem,
Hogy nem csak Ő van a Földön.
Harcolunk mellette földön és égen!