A bosszú felesleges. Ha valaki meg akarja bosszulni az őt ért sérelmet, nem lesz egy cseppnyivel sem különb annál, akin bosszút akar állni. Így vetül fel a kérdés: van akkor egyáltalán értelme? Ha ugyanazt teszem, mint ő velem, akkor az ő szintjére csökkenek; jó ez? Dehogy!
Bosszú...
Egyeseknek nagyon hívogatóan cseng a fülében, valahányszor súgva kiejtik a szájukon egy csendes sarokban... Talán még élvezetet is okoz nekik. Őket roppant nevetségesnek érzem. Az oka ennek az, hogy ha valaki bosszút forral, nem volt képes úrrá lenni az érzelmein, nem győzte le saját magát; amíg pedig nem képesek magukon úrrá lenni, addig hogyan akarnak mást legyőzni, ha ennyire szomjaznak rá? Maga a mások felett aratott győzelem sem fontos és mérvadó, csak ha tényleges (és nem kitalált!) oka van.
Aki bosszúra szomjazik, gyenge. Gyenge, mert nem képes úrrá lenni az érzésein. Tehát ha valakiben feléled a bosszú iránti vágy, gondoljon arra, mennyire nagyon gyenge, és inkább küzdje le magát, hisz az fontosabb, mint mást!