Összeroppanva mocorog a lélek
Fel-felpillant tétován,
-úgy látszik nem bírod a terheket!
Kinéz a fájdalom ablakán némán.
Halvány arcán gyors ütemben vér csorog
Üvöltve menekül kínjaiból.
Rohanna, de csak lassan mozog.
Kilépve az ajtón
Ugráló fejetlen emberek
Fröcsög a vér akár az eső,
Egy ideg zizegve megremeg.
Közeleg egy úrfi kinek vére élénk piros.
Kiáltások csörtetnek erőszakosan.
Megtoppan hírtelen, fejéhez kap fagyosan,
-mi az mitől így feldúltál te kis árva?
Az éles felismerést szörnyű fájdalom kíséri,
A szív megszakad, levegőért küzd mérgesen.
Ő is egy közülük, sohasem szabadul innen.