Este sötétben egyedül ülve,
csillagok tompa fényében elmerülve,
Gyémántként ragyogó szép szemed látom,
S két karod selymes ölelését várom.
Tudom, hogy csak ábránd az egész,
Mert távol vagy tőlem, s kezemhez nem érsz,
De remélem és várom, hogy újra lássalak,
S forró csókjaimmal izzítva
Két karomba zárjalak,
Testem melegével védjelek téged,
Míg egybeforrunk, s elér a végzet.