Feltöltve: 2006-06-08 14:13:11
Megtekintve: 5885
Hiányzik...
Hiányzik, ahogy rám néztél,
ahogyan velem beszéltél,
minden perc mit veled voltam,
mikor csak úgy hozzád bújtam,
ahogy ölelted testemet,
mikor fogtad a kezemet.
Hiányzik, ahogy meséltél,
ahogyan mellém feküdtél,
minden csók, minden érintés,
kettőnkről való képzelgés,
ahogy azt mondtad, szeretlek,
mikor elvetted eszemet.
Hiányzik, hogy mellettem kelj,
hogy velem érjen az éjjel,
minden kedves apróságod,
idegesítő szokásod,
hogy közös volt minden dolgunk,
mikor még boldogok voltunk.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2006-06-30 18:09:20
Pedig ők itt vannak, mindig! :)) Köcce! :)
2006-06-12 08:14:46
Köszi! Örülök ha tudok még újjat nyújtani.
2006-06-11 10:31:06
Egy amolyan hiányzol tipusú vers, azt hittem semmi újat nem adhat már nekem. Tévedtem.
Nagyon jó lett! "idegesítő szokásod" ... szeretettel:lonci
2006-06-09 08:28:16
Köszi, és sajnálom, hogy így érzel :(
2006-06-08 19:04:36
Szép kis vers! Most teljesen átérzem amiről írtál. Hasonlóképpen érzem én is.