Mi mindannyian boldognak születtünk,
mert nem készített fel rá senki, hogy mi vár.
A báránybőrt már réges-rég kihíztuk.
Gonosszá váltunk, és boldogtalanná.

Szívesebben lennék szél vagy hajnal.
Fújnék, sütnék a szoknyád alá.
Nem is tudnád, hogy vagyok, mégis szeretnél.
Te magad lennél a tudatlan boldogság.

Túletetett álmok, kusza valóság.
A gyűszűnyi kis kétség ott szorong...
sohasem mondjuk, de attól még ez az igazság:
ez cirkusz és mi vagyunk a sok bolond.

Minimálbérért vigyorgunk a Napba.
Vagy a neonfénybe, ha az van közelebb.
Ha van is pénzed, akkor is csak az a marha
maradsz, aki boldognak született, csak elveszett.