Feltöltve: 2006-06-07 18:33:24
Megtekintve: 6000
A Múzsa csókja
Mikor az élet mostoha,
És emlékek törnek rám valahonnan,
Valaki a sötétben homlokomra csókot lehel,
És fény árad bennem, mielőtt egy árny nyel el.
A sötétben látom magam előtt a sötét művet,
De mégis fényt látok magam előtt az űrben,
Az űrből kivezet az alkotás maga,
És mikor alkotok saját magam körül döntöm le a falakat.
Falakat, melyeket csak én állíthatok,
És a falak mögül fényt áhítok.
Formázom gondolataim
Papírra fektetem álmaim,
És elfogadom a Múzsa csókjait.
Hisz áldás, mikor kiadhatom magamból, mi fáj,
És talán majd egyszer rám is boldogság vár,
Ez a bolyongó lélek nyugalmat talál.
És ha több csókot tőled nem is kapok,
Ezért a pár műért is hálás vagyok.
És emlékek törnek rám valahonnan,
Valaki a sötétben homlokomra csókot lehel,
És fény árad bennem, mielőtt egy árny nyel el.
A sötétben látom magam előtt a sötét művet,
De mégis fényt látok magam előtt az űrben,
Az űrből kivezet az alkotás maga,
És mikor alkotok saját magam körül döntöm le a falakat.
Falakat, melyeket csak én állíthatok,
És a falak mögül fényt áhítok.
Formázom gondolataim
Papírra fektetem álmaim,
És elfogadom a Múzsa csókjait.
Hisz áldás, mikor kiadhatom magamból, mi fáj,
És talán majd egyszer rám is boldogság vár,
Ez a bolyongó lélek nyugalmat talál.
És ha több csókot tőled nem is kapok,
Ezért a pár műért is hálás vagyok.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!